4.fejezet Váratlan

4.fejezet Váratlan

1 hónapja már hogy Edward elment,és ezzel ugymondva el is hagyot.Hisz azt mondta ,nem kellek neki.De bárcsak olyan könnyü lenne ez az egész.Gyülölnöm kéne ,mert kihasznált.De nem tudom,ha nem szeretém nem feküdtam volna le vele.Most hogy nincs velem csak még jobban szeretem.Biztos zokognék hogyha Charli nem lenne a közelemben.Mostanában vele is érzéketlen vagyok.Jacob sokat jár látogatoba amikor velem van megkünnyebülök.De azt mondta:-Nem birom nézni ahogy szenvedsz Bells!Mozdulj ki gyere velem moziba vagy valami.-ezt mind suttogva elcsüklo hangon mondta.De az űr ami most a melkasomba van semmi sem tudja begyogyitani.De fura mert amikor Jake szenved...olyan mintha én is szenvednék.Ilyen egy igaz barát.

Ma árjön Jake!Mert én nekem el kell mennem.Sűrgos ügy!-mondta Charli.

-Apa...te most bébistitert kérsz fel hogy vigyázzon rám?-kérdezem.Egy ki idegességel a hangomban.

-Nem!Jake ajánlotta fel hogy ne légy egyedül.-mondta mentegetözö hangon.

-Rend....-megint.Megint hányinger.Ma már hánytam egyszer.Futtottam fel a lépcsőn,be a fürdöbe,majd hányni keztem.Ezek a hányások ma kezdöttek.Bisztos a veszteség miatt.

-Bella...-halottam meg Jake hangját.-...Bella jól vagy?-kérdezte mikőzben legugol mellém.

-Menj ki....kérlek!-szóltam rá!Hisz itt hányok,nem nagyon szeretem ha mások látnak hányni.Ha most...Edward ...is itt lenne biztos jobban zavarna.Már megint Edward.Mért jukadok ki mindig nála?

De megsem mozdult mellőlem.Megfogta a hajam hogy nehogy lehánjam.

-Bella még ma elviszlek orvoshoz!-idegesekedett Charli.-Biztos Ő hozta ki belöled.

-Charli!-szolitotta meg Jake.-Emlékezz miért is jöttem át?Mert el kell menned majd én elviszem.-mondta.Miközben feláltam és fogatmostam.

-Nem szügséges csak elrontottam a gyomrom!-mondtam.De még mindig a hányinger kerülgetett.

-De igen!-mondta.-Kérlek!Nagyon agodom.-nézet bele a szemembe .A szemei kimutatták minden érzését.

Szomútuság,Félelem ,Aggodalom és...és szenvedély.Igen! Sovárgó szemekkel néztem.Elbüvölt volna?

Lehet de most ugyis mindegy.Nem akarom hogy miattam agodjon!Ha elmegyünk orvoshoz és azt mondja semmi komoly,akkor biztos megnyugszik.

-Rendben!-suttogtam.Arcán nagy mosoly terült szét.De a szemében mégis észleltem szomuruságot.Nem birom hogy igy néznek rám azok akiket szeretek.

-Gyere segitek!-mondta.Majd fekisért a szobámba én lefeküdtem.Ő leült mellém egy székre.Rámosolyogtam majd ,mecsuktam a szemem.

Aludni nem tudtam.Aztán hirtelen egy forro érintést éreztem a homlokomon.Ez nem olyan volt mint Edwardé. Mert az perzselt és vágyat hozott elő bennem.Ez meg csak mint baráti nem is egy nagyon közeli ember...Már megint Edward.-Jake...-suttogtam.

-Itt vagyok!Aludj egy kicsit.-mondta.Majd megfogta a kezem.

Ezutén suttogást halottam.Gondolom Jake és Charli volt.

Mikor már suttogást sem halottam,megint megjelent elöttem az a álom kép ,amii hetek ota kinoz.

,,Éppen egy réten álok.A karomban egy kisgyermekkel.Becézgetem ,simogatom, és puszilom.Kb egy éves kisfiú ha nem több.És akkor a rét másik oldalán megjelent Ő Edward.Mikor a kisfiú észrevette egyből megprobált odatotyogni.Edward legugolt és kinyujtatta a kezét a felé topogó kisgyereknek. Mikor Edward megfogta, és látni lehtet hogy ovatos nagyon.A kisfiú azt mondogadta:Apa.Nagyon szép hangja volt és mégis olyan kisgyerekes.Aztán Edward Felnézet egyenesen a szemembe.

Olyan érzékien mindha feltudna falni.Majd rám mosolygot,és felém kezdet sétálni,

a kisfiúval a kezében.Lassan emberi tempoban jött.

Mikor megált elöttem pár méterre ,mélyen a szemembe nézet,és ajkait az egyémekre

tapasztotta.Olyan érzékien csókolt.Majd mikor rámnézet azzal a csibész mosolyával.

A kisfiú a karlyaiközt ficánkolni kezdet és azt mondta :Mamit akarom!-Ez nekem szólt?

Majd Edward átadta.Győnyörű szemei csak ugy csillagtak mikor minket nézet.

Ekkor három vámpír ugrott elő a bokorból.Mindnek vörösen izzot a szeme.

 Edward elöttem védekező álásba ált,majd rá vettete magát a legelől lévőle.

 Ezután morgások,vogcsattanások történtek.Mindent olyan tisztán léttam.Ahogy Edwardot

Cafatokra tépik.A kifiú a kezemben sirni krzdett,mindha ő is mindent tisztán látna.

Edward...Ne...Edward..-ugrottam fel az ágyból.Körülnéztem és Jake féjdolammal teli szemével találtam szemben magam.

Bella...-suttogta.-Rosszat álmodtál?-Kérdezi megtört hangón.Majd felál és odajön hozzám.Leül az ány szélére.-Most azzonal beviszlek a korházba!-jellentette ki.-Nagyon rosszul nézel ki!

-Jake...-kezdtem.De nem legesen leintett.-Rendeben!

 Felált és kiment hogy átöltözhessek.De az ajto elöt meradt és idegen nyelven beszélt magában valamit.Mire átőltöztem,csak rosszabul lettem.Talán Jakenek igaza van.Mostanában eléggé

Fura vagyok.És rosszakat álmodok.Megint rám jött a hányinger és már futottam is a fürdöbe.Halottam ahogy az ajtom csapodik,a másik pilanatban Jake simogatja a hátam.Felsegitett fogatmostam .

-Bells...-kezdte.-Iduljunk!

Mejd feláltam fogatmostam ,és kisiettem a kocsihoz.

Jake az uton szotlan volt.Csak simogadta a hajam.Ez egy kicsit zavart is volna ha nem

lett volna jó érzés.Jake a legjobb barátom ...azt hiszem.Ha Edward itt lenne vagyon Jake közelsége ilyen megnyugtató lenne?Már megint Edward már jukadok ki mindig

nála.Bár megint fáj!Akármivel próbálkozok,elfelejteni ugy sem fogom...soha...

-Bella!.szólalt meg végül Jake.-Te és Edw..-Az arcomat látva elhalgatott.Majd folytatta.-Ő,és közted,történt valami ami megmagyarázni mi bajod....-elcsuklott a mondat végére a hangja.

Nem értettem mire gondol.De aztán meg volt.A hányás az álmok az evés zavar.

Hangosan felkuncogtam.Kérdön nézet rám.

-Nem vagyok terhes Jake!-mondtam.Én tudtam hogy ugysem lehetek mert egy vámpírnak nem lehet

gyereke.És én csak Edwar...Vele feküdtem le.

-Mért vagy benne olyan biztos?-kérdezi.-Talán ...nem...nem!-nem birtam nézni se halgatniahogy küzköd a megfelelő szavakkal.

-De igen!-suttogtam.

Nem birtam rá nézni.Mit gondolhat?

-Az a szemét!Itt hagyott?Mi van ha télleg terhes vagy?-dühöngöt Jake.

-Jake én...-keztem.

-Majd meglátjuk Bells!De ha ennek köze van hozzá!-suttogta.Majd megfogtam az arcát.

Olyan mellegség öntött el.Aggodik értem.Ez valahol jól esik.De félek.

-Megérkeztünk.-dünnyögte.

Kiszált és segittet kiszálni.Olyan fáradtnak éreztem magam hogy,segitenie kellet menni.

Jake szólt egy növérnek majd vártunk.Mejd megjelent az orvos és bekisért az orvosiba.

Szólni akartam Jakenek hogy maradjon kint de Ő is jött.

-Nős ha jól látom sok próbléma van Miss Swan és sápadtnak is néz ki.-mondta az orvos.-Mikorvolt az utolsó menzesze?-kérdezi.

Jake melletem megfeszült.Várjünk csak!Már ....Ezzel nem is foglalkoztam mota..ő..

Eleztem magamban számolni.De mindig annyi jött ki.UItoljára 1 és fél honypja.Te jó...ég.

-Úristen.-suttogtam.

-Na láttja meg van mi a próbléma.

Eccerűen nem lehet.

-De....-keztem.

-Hogyha megakar bizonyosodni nézzük meg ultrahangon.Ott biztos kiderül terhes-e.

-Rendben!-szólt Jake.Nagyon feszülten.

Feláltam és az ultra hanghoz kisért Jake.Lefekudtem a mellete lévő ágyra és vártam.

Az orvos felhuzta a polom és valami masszát kent rá és rá tete az ultrahangot.

Ekkor egy kép jelent meg.Nem tudtam kiigazolodni rajta mit kéne néznem.

-Kétség sem fér!Maga terhes.-mondta.-Őn az apuka?-nézet Jakre.Ő a fejét rázta.-Szóval Dr.Carlisle fia.-suttogta.Inkább magának.Itt mindtenki tudott rólunk Edwardal.-Sajnálom,Miss Swan.Kér egy ultra hang felvételt.

-Igen!-mondtam gyorsan.Még most sem tudom elhinni hogy gyerekem lesz ,tőle.Valami vigasz féle.Nem?

Jake nagy levegőt vett.Majd igy szólt:-Köszönjük Dr Úr.

-Majd a részleteket megbeszéljük a szüléssel kapcsolatban!De még rá ér!-tette hozzá az orvos.

Haza fele Jake még megint simogadta a hajam.Vártam hogy szoljon valamit.

Megált a ház elött felém fordült én meg felé ,és igy szólt:-Gondoltam!

Jake...-suttogtam.

Ujját a számra tette és magpuszita a homlokom.Ez váratlanul ért.

-Ezt megérdemlem!Nem?-kérdezi.

-De csak...-keztem.
-Mi az?-kérdezi.
-Edward is igy bucsuzott el.-mondtam könnyes szemekkel.
-Én...-suttogta.
-Most hogy tudod terhes vagyok....elmész?-kédezem.
Furán méregetett.
-Te....-kezdte.-Te télleg azt hiszed hogy elakarlak hagyni.-kérdezi.-Én ...nekem te vagy a legjobb barátom.
Hálásan néztem.
-Szeretlek mint a kishugomat Bells!-mondta.-Nagyon szeretlek.-suttogta.
-Én is Jake.-suttogtam vissza.
Bár Edward ulne melletem és Ő mondogatná ezt.Jake egy jó barát...De Edward.
-HA... megengeded...Veled maradok és vigyázok rád!
-Igen!-mondtam határozottan.Edward nincs itt?Akkor megpróbálom olyan lenni hogy senki sem vegye észre hogy szenvedek.Erős leszek!
Majd megőleltem Jaket.
-Olyan hálás vagyok neked Jake.
-Ne legyél!-suttogta.-Ha szenvedsz akkor én...-kezte de abba hagyta.
-Akkor én?-kérdezem vissza.
-Minden kovet megmozgatok hogy ne szenveny.
Rámosolyogtam.
-Essünk túl Charlin.-mondta.
Elborzadva néztem rá.
-Úr isten!Charli....meg....Renée.-suttogtam.
-Nyugi melleted leszek!-mondta.
Most jön majd az hogy mért nem védekeztetek ha már lefeküdtetek?Ezt Renéetől várom el.
És egyáltalán miért feküdtetek le?Na ezt meg Charlitól.
-Köszönöm Jake.
Ő szép barna szemeivel engem nézet...