-Nem!-kiáltotta Edward
Felém vetődött,én pedig nekiestem az asztalnak.Az asztal összeroskadt,a tortaés az ajándékok, virágok és a tányérok szanaszét szorodtak.Én meg egyenesen a kristálytörmelékbe zuhantam.
Jasper Edwardnak ütközött, akkora csattanással, mintha két szikla ütközött volna össze egy hegycsuszanlásban.
Aztán egy másik hangot is halottam mély,ijesztő morgást-Jasper melkasából mélyéből tőrt fel.
Megpróbált Edward mellet elmenni,miközben a fogát csattogtatta,alig néhány centire Edward arcától.
A következő pilanatban Edward hátulról megragadta Jaspert,és acélkemény karjának gyűrűjébe szoritotta,de Jasper vergődve szabadulni próbált,vad ,üres tekintetét lenem véve rólam.
A megrászkodtatás azzonal lövette a fájdalom.A zongora mellet estem a földre,ösztönösen elöre nyujtottam a karomat,hogy fékezem az ütközés erejét,bele egyenesen az éles üvegtörmelékbe. Csak most juttot el a perzselö éles fájdalom,ami a csuklomtól egyesenen akönyökömig hatólt.
...Kábultan és összezavarodva néztem fel a karomból ütemesen lövellő élénk piros vérsugárról-hat mohó vámpir lézasan csillogó szemébe.
Egyedül Carlisle maradt nyugot.És parnsolo hangot hallatot.
-Emmet Rose vigyétek ki Jaspert!
Emmet bólintot ezutal mosolytalanul.
Emmet megfogta Jaspert aki vergödöt karjaiban.Szemét lese véve rólam.
Edward falnal fehérreb arcal,még az a szokásos arcszinénél is sápadtam ugrott elém védekező álásba.
Esme rám nézet szégyen ittas arcal.Majd igy szól:Sajnálom Bella.-és már megy is ki.
Jaspert kivétték és Edward még mindig elöttem áll.
-Edward engedj Bella közelébe!-parancsól rá fiára Carlies.
Edward megsem mozdult.Felém nézett aggodalmas szemekkel és megadoan engedi apját hozzám.
Carlise letérdelt elép hogy jobban szemügyre vegye a sebemet.
-Tessék Carlislei.-nyujtott oda neki agy törülközöt Alice.
Carlilei a fejét rázta.
-Túl sok az üvegszilánk.
A vérszagtól szédülni keztem.
-Bella itt lekzelhetlek vagy vigyelek korházba?-kérdezi Carlislei.
-Itt.-suttogom.
-Hozom a táskádat!-mondta Alice.
1 óra allat befejezte az öltést.Ez idő altt Edward multjáról beszéltünk.(New Moon 38.o-)
Mivel kiküldte Edwardot.Istenem ha nem lennék ennyire béna akkor ez az egyész elkerülhetö lett volna.
Sok mindent tudtam meg.Zöld szeme volt.Az anyja imádta.
És félti a lelkem,ép ezért nem akar átváltoztatni.
A kocsiban hazafelé morgot.És azt mondogadta ,,Másodszor és utoljárs"-mit jelenthet? Bocsánatot kell kérnem!Minden féle képpen.
Kisegitett a kocsiból.És megölelt.Én vissza öleltem.Vajon mi lehet a baj?
-Bella...-suttogta-...szerelmem.-Elengedet és bejött velem.Jake egy cetlit hagyot miszerint:
Apám értem jött!Köszönöm a vendéglátást!Nem akartam senkit felébreszteni! Űdv:Jacob
Felmentünk.Elszerettem volna éntézni az emberi teendöimet.Oda mentem hottá és átoleltem.
-Meggyek elintézem az emberi teendöimet!Maradj itt kérlek.-suttogtam a fülébe.
Bementem a fürdöbe és levetköztem majd elmendtem lezuhanyozni.15 percig lehettem ben mikor kijöttem a kabinból és felvettem az Edwardos pizsamámat.Ez anyit jelent csak akkor veszem fel ha itt alszik.Ha meg ép vadászik vagy más dolga van egyrongyot felveszek és kész.
Ép indultam ki amikor két hideg kar a derekam köré csavarodott.Felnéztem és Edward mesés arcával találkoztam.Ajkát ajkamra érintette és gyengéden felemelt majd az ágyra rakodt.Levette magáról a polot és a gatyáját.Azután levette a pizsama flsőmet majd a gatyám és magáévá tett ismét.Pedig azt mondta soha többé.,,Egyszer egyetlen egyszer!Érted Bella"-mondta.De akkor miért?Most nem számit lassan elértük a gyögyört és csak ez számitott.
-Ahhh.-elértem.Ezután méj álomba merültem.
Reggel mikor felébredtem Edward nem volt melletem.Egy űzenetet viszont találtam.
Bella!
Ma nem megyek suliba!De majd ma még lehet hogy találkozunk!Olyan szépen aludtél hogy nem tudtalak feébresztni!Százszor ölel Edward.
Egy kicsit szomurú vagyok de ha sut a nap akkor nincs mit tenni.Mentem hogy elhuzzam a függönyt és láttam hogy nem hogy a nap sütne még esik is az esső.De akkor Edward miért nem jönn ma suliba?Ránéztem az orára és elkerekedett a szemem.Elfogok késni.Még a lila foltokat is el kell tuntetnem.Rá néztem az ágyamra.Tegnap este fel se tünt hogy uj az ányam.
-De mikor?...-kérdezem magamtól.
Abban a negyedórában csinálta amig én a fürdöben leleményeskedtem.De gyors.De egy vámpirtől elvárható.-mosolyodtam el-.
Suliba menet elgondolkoztam.Hány óra lehetett amikor hazaértünk?Medig szeretkeztünk?És egyáltalán miért?Nem mindha bánnám, de Edward nem ilyen ovatlan!Ha azt mondja egyszer akkor egyszer.És az is haladás hogy bele egyezet.
Megérkeztem.Itt ez a sok kérdés és semmi!
Halottam hogy becsöngetnek.Már futottam is az épulet felé.
Mikor beértem a tanár már bent volt és én elvörösödve mentem a helyemre.
Edward és Alice nélkül a napom olyan volt mint gy Őrőkké valoság.Ha lehet igy nevezni.Ebéd közben egy csomó barátomat lefényképeztem.Köztűk Jess ,Mike,Eric,Angéla,Tayler és egyébb barátaim.A nap végére a kocka üres volt.Szerencse hogy Alice végyképezet a ,,Bulin" igy a Cullenekről is van kép főlleg Edwardról.
Mikor hazamentem készitettem Chari-nak valami vacsorát.Az után kimentem kivinni a kukát.
Mikor befelé igyekeztem, megláttam Edwardot felém közeledni.Szemében csak megvetést láttam.Arca mint egy hideg maszk.Rámosolyogtam de neki az arca sem rebbent.
-Beszélnünk kell!-suttogta.-Sétájunk egyett!
Nem feleltem.,,Ez igy nem jó!Ebből valami nagyon rosz lesz"-Suttogta a fejemben egy hang.
Mielött vélaszóltam volna elkezdet az erdő felé vezetni.Majd megált.És nekidőlt egy fának.Arca még mindig olyan volt mint egy hideg maszk.
Szép kis séta!
-Beszéljünk!-Mondtam.Hangomban érezhető volt a bátorság-
Edwárd vett egy mély levegőt.
-Bella mi elmegyünk innen!
Én is mély lélegzetet vettem.Számoltam ezzel a lehetöséggel és, eltudtam jogadni.
-De miért éppen most?Már csak 1év....
-Bella Carlisle még harmincnak sem néz ki!És igyés harmincháromnak mondja magát!Legfőbb ideje hogy elmenjünk!
Ez meglepett.Eddog azt hittem azért mennének el hogy boldog életük legyen.Miért kéne innen elmennünk , ha Ők is elmennek?
Rámeredtem, és küszkedve próbáltam megérteni mire gondol.
Hidegen nézet vissza rám.
Hirtelen rámjött a hányinger ,mert rájöttem,hogy vérreértettem.
-Amikor azt mondtad ,,mi"...
-Akkor természetesen rám, és a családomra godoltam.-mondta nagyon lassan és tisztán.
Gépiesen ingadtam jobbra -barra a fejem, hátha kitisztul.Edward várt.Beletelt néhány percbe mire válaszolni tudtam.
-Oké.-mondtam.-Veletek megyek.
-Nem jöhhetsz velünk,Bella.Ahova mi megyünk....nem neked valo hely.
-Minden hely nekem való,ahol te is ott vagy.
-Én nem vagyok hozzád való Bella.
-Miket beszélsz?-suttogtam.-Te vagy az életem legszebb és legjobb része.
-Az én világom nem neked való!
-Ami Jasperrel történt az semmi!Semmi Edward!Bocsáss meg nekem!-suttogtam.
-Mi?Miért kérsz bocsánatott Bella?-kérdezte.A hideg maszk eccer változott ki simára.-Nem tetehetc Róla!Te semmiről sem tehetc-mondta.
Néhány perc halgatás után, a ujra hideg maszk jelent meg az arcán.
Ez egy emléket szitott fel bennem:,,Anyrászkodást kapok a kedély változásaidon!-mondtam dühösen.
-Bella én azt mondtam jóbb nem barátkoznunk ,nem azt hogy nem akarok!-suttogta Edward."
-Bella!-szolitott meg hidegen Edward.
-Edward....-suttogtam.-Megigérted Phinoxben hogy velem maradsz!
-Amig neked jó!-mondta.
-Nem !A lelkemről van szó igaz?-orditottam.Nagyon dühös voltam.-Carlise azt mondta féltet a lelkem ,de ne tedd!
Sohajtott majd lenézett.Mikor belenézett a szemembe csak a megvetést láttam.Igy még soha nem nézett rám!
-Bella én nem akarom hogy velem gyere.-a szavakadt halkan és preczizen ejtette.Jeges szemei az arcomon.Nézte ahogy megfeszülök,várta a reakciomat.Volt egy szünet,amiben átvillantak a fejemben a hallottak.
-Te....nem...akarsz...engem?-suttogtam.
-Nem!
Flnéztem a szemében.Most a megbánás volt.De aztén rideg!
-Ez megmagyaráz mindent!-mondtam.
-Kérhetnék egy szivességet?-kérdezte.
Bólintottam.
-Ha mgkérhetlek vigyázz magadra!Ne tégy semmi meggondoltatlan.-mondta.
Majd közelebb jött ajkait a homlokomra nyomta.Mad elvette.Ott álhattam egy ideje kábultan mikor felfogtam mi történt.Felnéztem.De Edward sehol.
Sétáltam és sétáltam.Közben Edward nevét suttogtam.Olyan rosszul vagyok.Az övé lettem.Neki adtam testem és elhagyott.Sirva rogytam a főldre.Nem is vettem észre hogy besőtédedett.
Halk morgást halottam.Egyöl a hang irányába néztem.
-Edward?-suttogtam.De semmi.Majd olyan fáradtnak és szánalmasnak éreztem magam hogy összeestem.
Mikor kinyitottam a szemem Charli aggodó szemeivel találtam szemeben magam.
-Becsalt az erdőbe és ott hagyott?-kérdezte dühösen.
Nemlegesen megráztam a fejem.
-Most már nincs semmi baj!Nézd itt van Jake is.-mondta.Majd meglátam.Arcán vigyor ült.De a szemei aggodalmasak.
Hosszu álomba merültem.És megint azt álmondtam mikor...mikor elösször szeretkeztem Edwarddal.
Életem most ért véget.Elvesztettem azt ami a legfontosabb volt nekem.Edwardod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése