2010. január 9., szombat

13.fejezet Gyötrelem



13.fejezet Gyötrelem
Egy hét telt el a szülés ota.Azon a napon amikor felébredtem Jake és a farkasok meglátogadtak.Mondtak valami nagyon zavarot.Amit nem voltam képes még most sem felfogni.Sam azt mondta hogy beadtak valami indián szert.Amihez kellet egy farkas vére és......halhatatlan leszel.Bekel valjam boldog voltam.De amikor elmondták hogy mi kellet hozzám egy kicsit meginogtam.Ezzel én most Jakehoz tartozom.Az ővé kéne hogy legyek.Ő vagy ezerszer kért bocsánatot de én csak ott és akkor arra tustam gondolni...hozzá tartozól.Jakehez.DE ha ez nem lett volna elég...Sam még egy kis reményt ajándékozott. Addig nem lehetek Jakeé amig le nem zárom az ugyet Edwardal.Ezt elösször persze nem értettem.Sam ugy fejezte ki....lehet hogy a gyerek a köztünk lévő kapcsolat.És az is lehet....hogy a szerelem...Megkérdezte én mit érzek...Egyértelmü válaszom az volt hogy szeretem.Szerelemmel.Amit Jake egy morgással kisérelt.És Sam azt mondta hogy Edward lehet hogy még mindig szeret.Amikor ezt megtudtam a gyötrödés a fájdalom járt át. És azota is.Lehet hogy szeret.De lehet hogy csak a közös gyermekünk köt minket össze.Összezavarodtam.Annyira hijányzott.Vele akartam lenni.Szúgségem volt rá...
Amit most magamba folytottam ennyi ideig most felszinre tört...Uggy fáj.
Jake azt monda halhatatlan vagyok de nem sebezhetetlen.Ez már igazából nem is kell ha nincs Edward velem. Persze Jake mindig meglátogat és elvan a kisfiammal de mégis....Igy már nem kell.A kisfiam az egyetlen vigaszom.Meg az hogy az én Jacobom melletem van.Semmi más.
A kisfiamat épp a kezembe tartom.Jake becsempészet egy kis vért és most épp az fogyasztja.MA már haza megyünk.Az orvosok fel sem fogták hogy gyugyoltam meg ilyen hamar.JAke azt mondta olyan leszek mint egy farkas féle....De nem alakulok át!Amin talán a legjobban örülök.
-Kicsi szerelmem..-suttogtam kisfiamnak.Ajkaimat homlokára tapasztottam.Azok a szép barna szemi..... tökéletes arca....fehér bőre.....bronz haja....Tökéletesen hasolit ránk....de legfőkkép rá.És ez pont jó igy...
Amikor engem néz...a szívem megtelik szeretettel.Amikor nem néz az fáj....de nem csak engem kelle néznie.
Erre a gondolatra elmmosolyodtam.Nagy meglepetésemre kisfiam is elmosolyodott.
Éreztem ahogy kis ujai a piszama polomba mélyeszti.....gyengéden...
Egyszerűen imádom.Nem tudnák másként érezni.
De mielött még elhamarkodnék bármit..még ki akarok próbálni valamit....hogy lássam Őt.Ujjab motorozás?Nem!Victoria elé vessem magam?Nem!....Sziklaugrás?Ezen elgondolkodtam.....Igen!Ez a legjobb megoldás...Remek hazamegyünk és talán....holnap után!
Ujra láthatom....Remélem!
Kopgásra lettem figyelmes.
-Miss Swan Kitőltöttünk mindent!-mondta.-Elmehetnek....De ha bármi történik azzonal szóljon.
Én csak bólintottam.
Majd belépet apa és Jake ragyogó mosolyall.Én csak Jaket néztem....és a szenvedélyt a szemébe.

*

Tegnap eljöttem a korházból...soha sem birtam...Már any visszament Floridába...de amilyen hamar csak lehet meg kell látogatnom.Ezzel a feltétellel ment el...mindenki megszerette Ej-t.Angéla és Eric eccerűen oda vannak érte.Sokat látogadtak.És Mike.....Ő is csoda de igaz....Még Jass is.Ugy döntöttem holnap sziklát ugrom.Angéla és Eric fog a kicsire vigyázni.Több okból.1:Jake Victoriára vadászik..miattam.2:Charli is pont ezt teszi.Szóval ők kilöve.3:Mert rájuk akár az életem biznám.És ez a legfontossab.Kedvelem Őket...
-Bells...-suttogta egy hang a hátam mögül.Megfordultam és Jake volt az.Miota tudom hogy egy sima mozdulattal felmászik ide gyakran nyitva hagyom az ablakot.CSak néha attol félek hogy a kisfiam megfázik.
-Jake...-suttogtam.Majd az ölébe vettem magam.Teste olyan jó meleg.Illata az erdőre emlékesztett.Mélyen beszivom és elválok töle.-Hiányotál.-mondtam.
Elmosolyodott.-Tegnap este is jöttem!-mondta incselkedően.
-Akkor is.....Tudod nagy hálával.....-kezdtem de ujját a számra rakta.
-Szívesen....és sajnálom....-suttogta.-Holnap....nem biztos hogy jövök.Az az átközött vörös!-morogta.-De holnapután reggel biztos.-mosolyodott el.-Nagyon szeretlek Bells-suttogta.Tudtam hogy barátilag érti de mégis irtoztam kimondani az én ist.
-Én.....-akadoztam.Arca a fájdalomtól torzult el.-Én is nagyon szeretlek Jake.-tettem hozzá.Egyszerűen nem birtam nézni az arcát.Elmosolyodott.
-Hol van a kis harcos?-tette fel a kérdést.A kis harcos alatt EJ-t értette.Körbenézett.Amikor láta hogy nincs a kiságyban a szeme megakadt az ányamon.-Hogy nem birod ki nélküle?-kérdezte kacéran.-Akkor minek a kiságy?
-Fogd be!-mondtam mosolyogva.Egy olyan kincset nem lehet kisányba rakni.Melletem a helye.
Megint Edward jutott eszembe és a sirogörcs kerülgettet.Ezt én már nem birom.Szügségem van rá!Nagyon.Látni tökéletes izmos felsőtestét.Broz haját ami mindig kocos.Szép méz arany színű szemeibe nézni....Tökéletes arcát csodálni....Kökemény hideg ajkai vannak.Elméletileg.De amikor hozzám ér bizsergést  és vágyat éreztem.És puha ajkakat.Ujra elérni azt a gyönyört amit korábban háromszor...Az egszerüen hihetetlen lenne és csodálatos.Csak gyötrödöm...Ennek mi értelme?Semmi....de ha egyszer még..csak egyszer....
Gondolatmbol kisfiam gönyögése ébresztett fel és Jake vihogása.az ágyon feküdt.Nézni is szép volt.Majd hirtelen mély szüszögást halottam.Biztos EJ elaludt.Jake feldöl és engem fürkész .Én meg Őt.Használjam ki?Vajon a gyönyör vele is olyan lenne mint Edwardal?Kétlem.Ez már hülyeség.Jaket doha sem használnám ki. És bekel valjam nem is kivánom Jake testét ....a csókját....sem...azt hiszem.Edward teljesen kikészit.Mindenkibe őt keresem.De csak EJ-ben találom Őt.


-Mi a baj Bella?-kérdezte aggodva Jake.Az hogy halálosan szerelmes vagyok Edwardba és most jött ki rajtam ez a fél év.Eddig birtam.
-Semmi!-mondtam.-Télleg!
-Rendben.-ált fel és forró puszit nyomót  a homlokomra.-Mennem kell!-mondta.-El kell kapnom a vörös vérszopot.
-Vigyázz magadra Jake.-mondtam.
-Én mindig vigyázok!-mondta majd kiugrott az ablakon.Én meg eddig birtam kitörtek a könnyeim.Nem birom tovább nélküle.....

*

Éjszaka megint vele álmodtam.Hogy ujra együtt vagyünk.Egy ujjabb szerelmes éjszakát élünk át...csak mi.Láttam ahogy elvan a kisfiunkal.Vajon milenne ha tudná hogy gyereket szültem neki?
Gyötrelem....gyötrelem...gyötrelem.



Hello!Tudom azt igértem hosszabb lett!De igy jött ki.A kövi rész hétfőre várható.Az még ilyen rövid lesz.





2010. január 8., péntek

Sziasztok!



Tudom még a New Moon ,,én szerintem" -et irom.De már tudom hogy az Eclipse miről szól.Alapjába éve ugyan az.De most más valaki is szerepelni fog benne.!Nem elég hogy Bella elkezd érezni valamit Jake iránt.Edward megismerkedik egy félvámpírral.És olyan érzések veszik majd hatalmába amit el kell vetnie.Mivel Bella sokszor majd elhanyagolja Edwardot a Lapuhi kiruccanásaival.Edward sok időt tőlt azzal a févámpírral.És persze tragédiák is történnek.Victoria megint feltünik.Ez az alap.DE a mostaniban is szerepel a Volteraiak.
Ui:Bella emiatt sokat szenved majd!A félvámpír neve Bianca.De Edward is egyaránt!De ő Jake miatt.

Űdv:Bella Swan

2010. január 6., szerda

12.fejezet Nyomkövető

Ez az egész Edward szemszőgéből lesz....Jó szorakozást!

12.fejezet Nyomkövető

6 honapja de lehet hogy már több....Hogy elhagytam Forks városát.A szívemet otthagytam.Elhagytam....
-Bella.....-suttogtam elhaló hangon.
DE az Ő érdekében ettem ,hogy részese legyen egy boldog és csodálatos életnek.Ami nem melletem van.Mégis fájt...fájt hogy elhitte nekem hogy már nem szeretem...pedig már egy csomoszor ...nem is....majdnem minden órában azt hajtogattam hogy szeretem.
Ha azt mondta volna nekem verjem ki ezt az egészet a fejemből mert nem hisz nekem...én mosolyogva öleltem volna át...hogy ennyire bizik a szerelmünkben.De Ő csak annyit mondot ,,Igy már minden érthető"
Mégis mi érthető?Ezen jár az eszem amiota elhagytam Forkst...és a családomat.Nem hitt az én szerelmemben?
Megint kétejek között rágodok.Menjek?Ebben a honapban ez lenne a második hogy elindulok Forks felé de a hatér elött vagy Port Angeles környékén visszafordulok.Akkor döntök igy amikor elveszitem Victoria nyomait.Mert a kétej hogy akár vissza megy Forksba és árthatat a szerelmemnek...De nem megölöm és akkor biztonságban lesz.De akkor nem lesznek kétejeim?Dehogy nem!
Csak mégegyszer látni gyönyürű barna szemeit.Látni ahogy elpirúl.Ha már ajkammal nem becézhetem az Ővét...legalább még egyszer csak egyszer hagy lássam.
DE nem lehet.Az igéretem miatt....És mert épp friss nyomon járok.Nyomkövető lettem.Egy igen béna nyömkövető.Victoria a közelben van.
Ha elintéztem talán meggondolom...vagy beugrok a CSendes-Óceánba és egy lakatlan szigatik meg sem álok.Vagyakár kikötöm magam valahol...Nem mintha sok értelme lenne.Vagy egyszerűen haljak meg?Ez a hat honap is kin volt....De egy örökké valoság nélküle.....Soha!Én már eltökéltem amint Bella meghall az lesz az első hogy utána megyek.Én Őt soha de soha nem temetném el.CSak ha vele temetnek.
DE amig tudom igy a háttérből ovom.DE az öregedéstől nem tudom.
DE meg tudnám.....az a választás tragédia lenne...nem megoldás.
Ez a kinylodás!A nem dobogó szívem ketté hasadt.Vajon Bellának hijányzok?Igen ez nem kétség.
Ő szeret engem...vagy szeretett....Ki tudja?
Gondolom amilyen föss az a Black fiú hamar váltani fog.Engem csak leváltani lehet.Egy lelketlen szörnyeteg aki tönkre tette a lány életét akit mindennél jobban szeret.Néha igen is zavartak Jacob gondolatai.Féltékeny voltam.Ahogy az én Bellámhoz ért.Gondolatban élvezte az egészet.Vajon Bella ugyanennyire élvezte?
Ha most elmennék egészen Forksig...és megkeresném,a karjaimba ugrana sírva vagy dühös lenne és inkább nyomorogna?Ezt egy szerelmes nő mindenképp fontolora venné.Elöször a szerelem ....mert ha ujra látod nem birod ki hogy ne érj hozzá.De ott a düh.Amit szerelmed iránt érzel.Szereted de olyan makacs vagy hogy inkább szenvedsz de egy idejik haragban vagytok.De egy idő után azt mondaná egy bocsánat nem elég...de szeretlek és nem tudok nélküled élni.Mejik a jobb?Bella mit tenne?Egyáltalán szeret még?
Ajj, ezek a nyamvatt kérdések.Ha elmennék és megkeresném mindenre választ kapok.De utána ujra el kellen mennem.Megint az Ő érdekében.Ujra csak ezek a kérdések járnának a fejemben.Van ennek értelme?Nincs!Akkor inkább szenvedek...de kétcer egy hülye kisérlet miatt nem törném össze a szívét.Azt a szívet ami mindennél vontosabb számomra.A szerelem.....Bella iránt....napról napra nő...és nő...
-Szeretlek Bella!-suttogtam magam elé.Mintha csak Őt hallanám!Mindha ezt mondta volna:,,Szeretlek Edward".De lehet hogy csak a képzeletem jáccik velem.
Majd a barlangban ahol vagyok összeronyok és könnyek nélkül zokogok.

*
Másnap reggel elhagyom Forksot.Igen!-mondom magamban.-Eljöttem Forksba és agy barlangba bujtam meg.Eddig most jöttem el elösször idáig.Pont Forksban vagyok.Innen látni lehet az iskolát.Persze vámpír látással.Ugy döntöttem hogy nem megyek Bella közelébe.Mégcsak megsem lesem.Ezt igértem neki.
Nagy levegöt veszek és elkezdek futni Forks határa felé.Mikor már elhagytam ismerős szagot érzek!
-Victoria!-mondtam a fogaim között.Szóval itt járt.Na ideje nyomkövetőt játcani.Körbe futottam Fork határát.És nem éreztem semmit.Szóval nem ment Forksba csak a határig.Elkell indulnom a nyoma irányába.Mág egyszer hátra pillantottam ,nagy sohaj után elindultam Victoria nyomán.

*
Már Brazilia fele jártam akikor rájöttem hogy rosz nyomót követtem.Az az itt vége a nyomnak.Talán Victoria meghalt?Valaki megölte?
Halványan elmosolyodtam.
Nem vagyok valami bóldog.Én akartam megölni.Azok után hogy Forks környékén olálkodott.De azért utána akarok járni.Nem bizom a véletlenre.Forkstól kezdtem.....De oda soha de soha nem megyek vissza.
Mondom ezt most!DE mi lesz holnap?-kérdezem magamtól.Körül kell néznem itt Braziliába.Miután megvoltam vele.Meglátogatom a családom.DE csak futó találkozás lesz az egész.Megnézem hogy hogy van az én hugocskám.Alice elköltüzésünk után nagyon rosszul lett.Már az Emailjait sem nézi.Hisz az én jóvoltából letiltotta Bellát.És igy már semmi sem érdekli.Érezzek emiatt felelösségett?Érezzek bármit?Addig nem amig az én kicsi Bellám él....Dobog a szíve....ha én nem is halhatom....Elpirúl.....ha nem is láthatom.Vajon az ota pirult már el?Igen!Bellát ismerve igen.Vajon most is olyan estlen mint eddig?Ha nem vagyok mellete ....Elég!-utasitottam magam.-Elég!Hagyd már ezt az önmarcangólást Edward Anhony Masen Cullen!Te hagytad el azt a kis bárányt!Te törted össze a szívét.Te hagytad ott abban a tudatban hogy már nem szereted.Mit képzelsz?Ezekután még sajnáltatod magad?It ki az áldozat?Bella vagy te?
Egyértelmü hogy én vagyok!Ki más!Nem hagytam ott Belának semmit.CSak az emlékeket.Meg azt a két kitörölhetetlen éjszakát.Bánom kéne hogy azt tettem vele.De őnző vagyok.Kivánom attol a perctől mézédes...puha...törékeny testét.A másodikat igazábó egy utolsó bucsúnak szántam.Mégis elvettem tőle azt amit az igaz szerelmének kellet volna adnia.Ez lennék én?

Néztem magamelé.Bámézkodásomat mindenki jól megnézte.Sok kisgyerek mutogatott rám és azt mondta:Nézd anya az a fiú olyan mint egy szóbor.Erre a válasz:Mivel az kisfiam.
De amikor megmozdultam az anyuka táttot szájal nézett.Elmentem melletük és rámosolyogtam a kisfiura.Ő is vissza mosolyodot.

Mikor elértem a sikártort gyorsabb iramba váltottam át.Elhatároztam hogy meglátogatom A csáládom. Végülis az ota nem jelenkeztem...Biztos már nagyon aggodnak értem.És kiváncsi vagyok hogy néz ki az én kis hugom Alice.

*
Ott áltam az ajtó elött és halottam néhány boldog Itt van! szót.Gondolom Alice látott.Akkor azt is látta hogy eddig mit csináltam.És az én hülye nyomkövetői tehetségemet.Ami nállam 0.DE lehet hogy náluk -100. Ki tudja?Lehet hogy azt tartják hülyeségnek hogy egy olyan személyt keresek aki bárhol lehet a világ.És egy hatalmas szerencse kell ahoz hogy pont összefussunk.Mondjuk Europában.Vagy Afrikában.Vagy akárhol máshol.
Nyilt az ajto drága Esme és Carlise volt az ajtoban.Szemük az örömtől csillogót.DE az arcukon volt a bánat.Ők is szerették Bellát.És még most is.
-Fiam.-szólit meg Carlisle.Esme és Ő egyszerre ölelnek szorosan magukhoz.Ha nem lennék vámpír már biztos holtan feküdnék a karjaikban.
-Apa ...anya!-váltam el töllük.-Csak azért jöttem hogy lássam hogy vagytok....És persze hogy ti lássátok én hogyvagyok!-tettem hozzá.
Apám értetlenül nézett.Edward vissza kell mennünk!-gondolta.-Szügsége van ránk!Alice......
Megsem vártam higy befejezze gondolatmenetét már rohantam Alicehez.Lehet hogy látott valami rosszatt Belláról?Nem!NEM!NEM!Az én Bellámnak nem lehet semmi baja!
-Alice...-suttogtam,mikor megpillantottam.-Mit láttál?
Alice az a lány aki mindig mosolyog táncol vagy jó kedvre derit.De most őt kéne jó kedvre deriteni.
-Épp az hogy semmit!-suttogta.-Az az halványan néhány foszlányt.-tette hozzá.
Én egy pilanatra megilyedtem.Dühösnek kéne lennem hogy Alice nézi Bella jövőjét....de örülök hogy figyelemmel kiséri.Annak már nem hogy halványan látja.
-Mutas nekem valamit....valamit amit belöle láttál!-kérleltem.
Azzonal jótek az emlékek.Bella valahol összetört és sír.Valahol mosolyog de ott is eröltetteten.Bóldogtalan. Én miattam.Most röktön vissza kéne mennem....de nem teszem.Annyira szeretem hogy nem lennék képes bántani.Inkább szenvedek.
-Köszönöm...-suttogtam.
-Szívesen!-Alice halványan elmosolyodott.Megengeded hogy meg.....
-Nem!-dünnyögtem.
-Az érzéseid elárulnak Edward!-mondta Jasper.Te szereted Őt!De félted!-gondolta.

*
Mi után elköszöntem a csáládomtól az volt az elsó hogy Euróbába vettem jegyet.Londonba megyek.Onnan meg Rioba.Utazok majd utazok.Hogy birok majd Bella nélkül élni?Sehogy.Olyan gyorsan követem amilyen gyorsan csak tudom.És az is lehet hogy azt már nem birnám ki és elötte meghalok.Voltori......

*
Londonba csak pár hetet töltöttem.Rosz érzésem volt.Mindha Bellával történt volna valami....valami megmagyarázhatatlan.Mi lehetet ez?Lehet hogy most röktön Forksba kéne mennem?Vagy Rioba?Aggodom. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés.(Pont most szült meg Bella)XD.Félelem?Mi ez az érzés?Mi történt.
Most azzonal elindulok a raptérre.-gyondoltam.-Ut közben eldöntöm hogy Forks vagy Rio.
Beszáltam a kocsiba és repesztettem mint álat.Forks Rio.Forks vagy Rio....Ezen gondolkoztam.Nem tudtam dönteni...Mit tegyek?Istenem.Időközben megérkeztem.
A pulthoz sétáltam és igy szóltam.:-Argentinába legkorábbi járatára...
A nő azt mondta nagyed óra mulva indul a gép.Rioba magyek.Ennyi.Megigértem a szerelmemnek hogy soha de soha nem látt viszont.

Ennyi!A kövé rész már Bella szemszőgéből lesz!Remélem tetszet.










2010. január 4., hétfő

11.fejezet Kis csoda


11.fejezet Kis csoda
-Már jön!-suttogta Emily.-Kint van a feje.
A sok fájdalom ellenére nagyon megörültem.
A fájdalom ami átjárt semmi ahoz a boldogsághoz képest amit érzek.Bóldog vagyok mert ma meglátom álmaim hercegétől kapot kis csodát.A kisbabámat.Már az sem érdekelt ha meghalok...csak egyszer hadlássam.Jake melletem volt maikor kinyitottam a szemem.Feje olyan torz formát öltött.Nem csodálom.16 éves és épp egy kismama kezét fogja.Szegény....De örülök hogy legalább Ő itt van velem.
Bella.-suttogta egy angyal.Körbenéztem és megláttam Őt.Persze megint csak a fejem játcik velem de akkoris velem van....Most.Éreztem ahogy egy szellő megérinti a kezem.
Mosolyra huztam a szám.
-Bella!-szólt rám Emily.-Egy utolsót lökj rajta és kint van.
Bólintottam.
-Jake!-suttogta Emily.-Túl sok vért veszitett!Mihelyt kivettem a baabát te jössz!
Mi az hogy te jösz?Megöllik a kisbabám?Vagy nekem kell valami?
Egy utolsó lökés ami telt a maradék erőmböl......majd egy kisbaba sirása.
Megcsináltam.Megszületett.De akkor miért érzem ugy hogy fáj az egész testem?A szüléssel járna?
A szemem egyre rosszabbul látta az angyalt.
-Kisfiú!-suutogta Emily.
Kisjiú?Egy kisfiam született.
-Kérem!-utolsó csepp erőmet felhasznélva emeltem ki Jake és az anyal keze közül az egyémet.
Éreztem ahogy valami meleg kis gömböccöt raknak a kezembe.
És amikor megpillantottam elakadt a lélegzetem.Ő engem fürkészet.Már nem sirt.Gyönyörü csoki barna szemei voltak.Bronzvörös haja.És olyan tökéletesen gyönyörü kis feje volt hogy nem lehetett betelni vele.
-Edward Jacobom.....-suttogtam.Láttam ahogy egy bronzvörös kéz simogatja meg a picim fejét.
Én felnéztem és Jake komolyan ragyogó fejével találtam szenbe magam.
Hirtelen sötétült el minden.Éreztem hogy valaki kiveszi a kis csodát a kezemból és Jake orditását és az angyalom szitkázodását.
Ujra klátni akartam a kisfiamat._Az én kis csodámat.
Éreztem a karomban egy kis szurást.És a tűzt ami égette az egész testem.
Álmondtam.
Edward...a kisfiúnk és én.Meg Jake farkas alakban.Játcottunk.Edward azzal volt elfoglava hogy piszkája Jaket.Jake meg azzal hogy piszkálja Edwardot.A kis fiam meg és rajtuk szorakoztunk és játcottunk.Örjitő kis tunemény ez a gyermek!-gondoltam magamban.
Jake kedvesen morgot azzal azt mondva a kisfiúnak ,,Mindjárt jővök˝ elment az erdő felé és amikor vissza jött ember alakiban volt.De én egy pilanatra oldalra figyeltem.Edward engem fürkészet.Én erre nem birtam magammal és az ölébe vettetem magam és megcsokoltam.Ő visszacsókolt.HaLOTTAM KISFIAM TAPSOLGATÁSÁT és Jake moorgását....
Majd feriadtam.Egy korházban feküdtem.
Körül néztem.Senki sem volt itt.Majd meghalottam anyám hangját a folyosoról.
Elösször eltünödök mit is keresek itt?Hisz az iminti álom alig volt pár villanás.Elötte meg ...megszületett a kisfiam Laphusban.
-Nem! most én!-halom meg Charli hangját.
Nem nem....Majd!Addig nézd meg hogy Bella fen e van.-mondta anyám.
-Jó...Jó..-halottam apám morgását.
Egy kis idő mulva nyilt az ajtó és apám barna szemei kikerekedve bámultak.
-Bells.-suttogta.-Fel kelt...Renée!-szól hátra.Majd nem sokkal később meglátom anyát egy kis aprósággal a kezében aki engem fürkész.
Én erre csak elmosolyodtam.
-Mi történt?-kérdeztem.Anya befelé kezd sétálni apával a sarkával.-Szabad?-kérdzem.
-Hát persze szivecském.-mondta anya.Amikor a kezembe veszem az én kis csodában...hihetetlen forróság önt el.Néhány másodperc halgatás után anya igy szól.:
-Emlékszel arra hogy megbotlottál Lapushban?-kérdezi.Bólintok.-Hát megindult a szülés.-Figyelmét kisfiamra teszi.-Koraszülött de nincs semmi károsodás.Egyéséges és gyönyörű.
-Ami még furcsa hogy te is hamar meggyogyultál...-vág közbe apa.-Mármint...a sebeid...-jelentöség teljesen rám néz.Én csak bólintok hogy értem a célzást.-Tegnap elött születet!Renée egyből ide utazott.Csak egy napig volt inkubátorban.-mondta.-Most épp kihozták hogy ...győnyörködhessünk benne.
-Nagyon hasolit az apjára!-suttogtam.
Felnézek és apa feje tiszta ideg.Anya arcán sajnálat van.
-Igen ez egy tény!-mondta apa durcásan.-De a szemei igazából a tieid.
-Barnás bronzos haj!-suttogtam.-Ez nem tunt föl mikor elöször láttallak.-mondtam neki.
Mintha az anyai ösztönök eluralkodtak volna rajtam .Elkezdtem ringatni eme kis terenményt.Ásitott egy nagyot.Olyan aranyosan ásit erre el kellet mosolyognom.Éreztem ahogy apró kezeivel belém csimpaszkodik mint aki soha de soha nem akar elengedni.Éreztem ahogy forró ajkai a bőrömhöz tapadnak mindha puszit adna.MAjd már csak kis szuszogását lehetett halanni.Olyan tökéletes.Őt órákig elnézném soha de soha nem unnám meg.Pici kis szuszogása megnyugtatott.Mindha élettet adott volna ez a kis csőpség.Irányt mutatott...annak hogy ha ez a kis csoda a kezemben van nem kell semmi más.Érdemes élni egy ilyen kis csodáért.Aki az én kis fiam.Akinek Edward Cullen az apja.Mint tökéletes mása csak kicsiben.Pesze nem tagadom belölem is van néhány vonás.És az apámból.Vajon Ő is olyan lesz mint apa ...én...Ki tudja.Egyellöre csak a jellennek akarók élni.Annak a jellenre ahol Ő az én kisfiam.Az én kicsi kis vámpír fiam.Vajon ha Edward tudna róla....Vissza jönne?Őnző vagyok...bevalomm ha eltudnám mondani megtenném.De hogyan?Hogyan érhetném el?Ebben a pillanatban a kisfiam a kis kezével ebgedett a szóritáson.Amit melesleg éphogy éreztem.Majd azt a pici szájába tette.
Amikor felnéztem anyáék már kimendek.Kint a folyoson lehetett halanni a hangját.
Erre csak egy fejrázás sikerült.Renée az csak Renée.
A kisfiam olyan könnyü volt mint egy toll pihe.Nem is éreztem hogy akezemben van.Csak akkor amikor ficánkol.Meg persze ha figyelem.Az én kis angyalom....A kis szerelmem.Azt akarom ameddig csak tudd maradjon velem.Maradjon velem és hagy szeretgessem.Ezt a kis angyalt.
Lehajoltam és csókot leheltem meleg homlokára.Olyan volt mindha felébred volna de csak megint belém markolt.Mint aki soha de soha nem enged el.Ugy érzem hogy már most szeret engem.Egy ,,női" megérzés.
Ekkor valami az eszembe futott.
-Jake....-suttogtam.
Majd pont ebben a percben kopogásra lettem figyelmes.Egy kicsit hezitáltam hogy elnézek az én kis angyalomról de vigül megtettem és igy szóltam :-Szabad!
Begyitott egy fekete pólos fiú.Paul.Mögötte Jake...és a fiúk.
-Remélem nem zavarunk!-mondta Paul szégyenlösen.Nemlegesen bólintok.
Jake már furakodik és oda jönn hozám hogy megpuszilja a homlokom.
-Nagyon aggodtam!-suttogta.-1 órája mentem el hogy idehivjam Pault.-mondta mosolyogva.-És mi vár?-kédezi.-Bella felébredt és épp a kis EJ-vel van.
-Köszönöm hogy itt vagy!-suttogtam.Éreztem ahogy a kicsim lazit a szoritáson.Jelezve hogy mélyen alszik.
-Szeretnék bocsánatot kérni.-szólal meg Paul.-Elvitt a hév!.....Ez az egész....
-Semmi!-mondtam gyorsan.-Nem történt semmi!
-De igen Bella...-suttogta Jake elhalt hangon.
-Mi?Mi történt ?Én és Ej tökéletesen jól vagyunk.
-Had magyarázzam meg!-szólt rám.-Te sok vért vesztettél...majdnem belehaltál...Bella....Adtam valami elikszirt..amiben benne volt a vérem...-én csak halgadtam.De egyenlöre lövésem volt miről beszél.-Hozzám tartozol ezzel.-suttogta.-Halhatatlan vagy!De nem sebezhetetlen!
Meghült bennem a vér.Miről beszél?
-Nem egészen tartozól Jakehet-suttogta Sam.
-NE!-ordit rá Jake.-Ne mond el neki.

Ez rövid lett...DE a kövi rész hosszabb lesz!És ugy tervezem hogy az teljesen Edward szemszögéből lesz!
Még egyszer bocs hogy ilyen rövid!Holnao jön a 12.fejezet.








2010. január 3., vasárnap

10.fejezet Farkasok


10.fejezet Farkasok
Amikor kinéztem az ablakon Jake ált Ott.Rámmosolygott.Mindha misem történt volna.Csiloggó fogai megigézőek.Féleztelen volt.Izmos kockahasa van.Igy rövid hajjal valahogy sokall jobban nézett ki.
A kő amit dobni akart még mindig a kezében van.Látja hogy pont azt figyelem ezért egyszereűen eldobja.
És megint felnézrám mosolyogva.Mindha rég nem láttuk volna.Végülis 1hét se telt el az ota hogy csak ugy megkért ne keressem.Hiányzott.Bekelj valjam most valahogy megnyugodtam.Pedig csak néztem.És igy is a nyugalomban éreztem magam.Felhuztam az ablakon én kirakta a fejem.A hideg szél cirogadta az arcom.
-Állj hátrébb!-kiált rám Jake.Én csinálom amit mond majd trükös mozdulattokal fen is van.
Egy kicsit megdöbbentet de mostanában mi nem döbbentő?Még mindig mosolyog.Ez annyira...iritál.
-Szia!-köszön nekem.
-Szia!-köszöntem én is neki.-Na mi járatban?Végre észre vetted hogy létezem?
-Bells....-suttogta.Közelebb akart jönni.Meg akart ölelni.DE nem engedtem melkhasára tetem a kezem és eltoltam.-Nagyon sajnálom!De a te érdekedben tettem...
-Mi?Az én érdekemben?-kérdeztem.-Nekem arra lett volna szügségem hogy velem légy.-suttogtam.-Főleg ilyen álapotban.-mutattam a hasamra.
-Nem én vagyok az apja!-dünnyögte.-Hol volt az a mocskos Cullen amikor szügséged lett volna rá?
-Ne hivd igy!-suttogtam.Még most sem voltam hajlandó végig halgatni ahogy becsmérlik szerelmem.
-Még véded?-kérdezi gunyosan.-Megerőszakolt és itt hagyott Bella!
-Nem....nem erőszakolt meg!-dünnyögtem.-Én akartam nem Ő.Hogy be valjam Ő azért ellenezte hogy védjen.Nem bizott saját magában.Az Őnüralmában.-suttogtam.-Az ota Őt kivánom...Nem tudom miért..
Az igazság néha fáj.De igy van kivántam azota az első két alkalom ota.
Jake fájdalmasan nézet rám.Ugy hogy az már fájt.
-Jake....ne!Kérlek.-suttogtam.
-Én azt a kicsi szörnyet...-elmosolyodott.-Nem szabadna de mégis szeretem!
-Miért nem szabad?-kérdeztem.
-Nem mondhatom el!Ez 7 pecsétes titok.-suttogta.-Talán még annál is fontossabb.
Jake engem néz majd tekintete megakad a kezemen.Felemeli és csak morog valamit.
-A Cullen volt?-kérdezi.
-James!Tavaj ülsözött.És megharapot.....Edward szivta ki a mérget...-suttogtam.
-Szoval megmentett!-gunyolodik Jake.
-Jake!-szoltam rá.Sötét barna szemeit az enyémbe furta.-Miért vagy itt.?
-Mert szeretlek!-suttogta.-Te vagy ...te vagy nekem a legjobb barátom!-suttogta.-És tettem egy igéretet...megszegtem!De csak az egyik részét!
-Mi?-kérdezem.
-A nem bántalak két értelmű szó nálam!-mondta.-Nem bántalak testileg.És nem bántalak lelkileg.
-Nem értem.-suttogtam.De persze volt valami derengés.
-Ha nem vagyok a közeledben nem bántalak testileg....De lekileg igen.
Ez igaz.Ha nincs melletem a lelkem sem ér sokat.
-Testileg miért bántanál?-teszem fel azt a kérdést ami nagyon érdekel.
-Ez az amit nem mondhatok el!-mondta.
-Ha elkezdesz valamit aminek nincs semmi értelme....Fejezd be ugy hogy legyen.-mondtam.

Ő erre csak megfogta a válam és magafelé huzott.Ölelésben fortunk össze.Annyira hiányzott már a meleg érintése.De én most is csak egy másik érintésre tudtam gondolni.A meleg elentéte a hideg......Edward.
Ha Ő jelent volna meg az ablakom alatt Ősszeestem volna.De elötte az ölébe rohantam volna.A sirást csakutána lett volna.De nem ez történt és nem hiszem hogy bánám.De tény hogy Annak jobban örültem volna.Ez van én még mindig hülye álmokat kergetek.De minek?
Jake belecsókolt a hajamba.És elváltunk.
-Nekem most mennem kell!-suttogta.
-NE kérlek!-kérleltem.Velem van és én ilyenkor is másra gondolok.
-Télleg mennem kell!Sok a dolgom!-suttogta mosolyogva.-DE kérdeznék valamit.
-Igen?
-Emlékszel arra a történetre amikor Laphusban meséltem neked .....a hidegről..az az a Cullenekről.Hogy vámpírok.?-kérdezte.
Hát hogy ne emlékeznék?Akkor tudtam meg hogy a szerelmem vámpír.
Bólintok.
-Én nem csak róluk meséltem!-mondta.-Ha jól oda figyeltél meséltem a mi törzsünkről is.Mi vagyunk a vámpírok elenségei.
Én megpróbálok visszaemlékezni de nem megy.
-Igy is sokat mondtam!Próbálj visszaemlékezni!-mondta.-Nekem már tálleg mennem kell.Szia.
Elköszönt és kiugrott az ablakon.Oda sétáltam az ablakhoz és láttam ahogy elfut.
Északa van.Eszem valamit és lefekszem.Persze közben azon gondolkozom hogy mit mondott tavaj JAke.Ami a fura viselkedéséhez mondható.
Gondolkodás közben mély álomba szenderülök.
Megint Edwardal álmodok.De a mostani álmomban Jake is megjelenik.És azt mondogatja.
-A farkasok elenségei a hidegek!
A farkasok....A farkasok.....A farkasok......A farkasok.
Hirtelen riadok fel.
Tudom mi Jake....Az az csak sejtem.
Azonnal elkészülök az emberi teendőimmel és már indulok is Jakehez

*

Amikor kiszálok a kocsiból.Csak a farkasok járnak a fejemben.Hogy lehet ez?-kérdezem magamtól.
Na jó végülis ha vámpírok is léteznek akkor....farkasok miért nem?
Ép kopogok Jake ajtaján.
Nyilik az ajtó.Majd Billyvel találom szenben magam.
-Hol van?-kérdezem.
-Nincs itthon!-válszol Billy.
Na persz minden vagyok de nem palimadár.
Átvágok rajta és bemegyek Jake szobájába.

Az ágyában alszik.Hangos horkolását még talán a határnál is hallani lehetne.Persze most egy kivétel van.
Poló van rajta szóval....most nem látni ellenálhatatlan testét.Talán igy jobb is lesz.Nem leszek zavarban.Hangos ugatásra lettem fogyelmes.Egyből oda néztem.Az erdőból jött a hang.
Sam...Embry...és még két fiú sétált ki.(Paul.Jared.De Bella itt még nem tudja kik Ők)
Nem tudom mit csináltak Jakevel....De nagyon pipa vagyok.Egyből ki is mentem hogy jól beolvashassak nekik.Mind félmeztelenek voltak.És izmosak.Az egyik fiú olyan izmos lehetet mint Jake.
Sam mindha egy kicsit izmosabb.Itt minden rezevátum beli gyerek félmeztelen?-kérdezem magamtól.
-Mit csináltatok vele?-orditom oda nekik dühösen.
Erre az egyik fiú elnevetti magát.
Szó szerint neki akartam menni Samnek,de olyan biivaj erős volt hogy csak hátrált egyett.Pesig az ütés félémet rősebbnek szántam.
-Mit csináltatok vele?-teszem fel ujra a kérdédem.
-Mi ugyan semmit!-ordit rám az egyik.
-Paul!-szól rá Sam.
Szóval Paul.Ő az a fiú aki egysujcsoportban van Jakevel.
-Megváltozott!-orditom a képébe.-Mit csináltatok vele?
-Kérdezd a vérszivot aki felcsinált!-mondja Paul gyunyosan.Arcom láttán elmosolyodik.
Hogy merészeli......
Lekevertem neki egy nagy pofont.Ami mellesleg álatira fájt.Ott helyben azt hittem eltörtem a kezem.
Ő vissza nézett rám és fujtatni kezdett mélyen vette a levegőt.Mint egy idegbeteg...vagy mindha olyat tettem volna hogy igy nézzen ki.Teste megfeszült.Kezdtem félni.
-Bella Menj hátrább!-szólt rám Sam parancsoloan.
Én nem tudom miért de tettem amit mond.Hátrálni kezdtem.Megfogtam a hasam hatalmas rugás volt.
Paul helyet egy szenpilanat alatt egy hatalmas szürke farkas ált.Félelmetes.
Elkezdtem Jake hazafelé futni amilyen gyorsan csak tudtam.
-Bella!-halottam meg Jake hangját.Aggodalmasan csengett.
De ez most nem érdekel a hasamban lévő fájdalom sokkal jobban érdekelt.Mi történt?
Megláttam Jaket felém futni.És megkönyebbűltem.
De azért Őt is féltettem.Mit csináljak?
-Jake fuss!-ordittottam.Mást nem tudtam volna mondani.De Ő nem állt meg .
Megbotlottam egy köbben és hatalmasat zakoztam.Éreztem hogy valami folyik de nem tudtam mi.Vér?
Nem azt érezném.Akkor meg mi?És hatalmas vájdalom.Istenem de fáj.
-ÁÁÁÁÁÁ.-orditok fel.Jake átugrott felletem és amikor leért már egy vörös farkas volt.Pont olyan szine volt mint a tegnapi.


Majd neki ment a szürke farkasnak.Nem nagyon láttam sokat de azt igen hogy harcolnak.
Rájottem hogy nem vérzek hanem elfolyt a magzat víz.Istenem ezek a fájdalmak.De még volt több mint 2 honap .Ezek a fájdalmak egyre süröbbek.
-Edward segits....-suttogtam.Nem tudom miért Edward nevét suttogtam.Talán mert most rá van szügségem.De nagyon.Majd megpillantottam hogy Sam felém igyekszik.
Legugolt mellém és megkérdezte.-Feltudsz álni.?
-Elfolyt.....a....magzat víz.-csak ennyit mondtam és az arca átváltott tehetetlenné.
-Elviszlek Emillyhez....talán Ő tud segiteni.-mondta.Majd felkapott.Elkezdett nagyon lassan vinni.
Jake és Paul eltuntek ha jól látom.
-Mi történt?Jól van?-kérdezi az egyik fiú.Szerintem Embry.Megismertem a hangját.
-Elfolyt a magzat víze.-suttogta Sam.
-Bazmeg!-mondta az eggyik.-Vezényeltél már szülést?
-NEM....igazán.-suttogta.-De Emily igen.
-Sam!-halottam meg Jake hangát.-Mi történt?-kérdezi aggodó hangon.
-NE!-mondta Sam.-Majd én fogom!Elfolyt a magzat víz....és nem jó ha sokat mozgatjuk.-mondta komoly hangon.-Emillyhez kell vinni.
-De....-Jake hangja fájdalmasan csengett.-Még hátra volt......Istenem.-olyan volt mindha sirna.
Majd éreztem hogy beülönk egy kocsiba a szemem zárva volt.A fájdalom nagyon rosz volt.
-Huuu!-adta ki a szám a megkönnyebülést.
-Nem lesz semmi baj Bells!-suttogta megtörten Jake.-Emilly segit.
Majd elhalkult minden és csak a félpercenként jövö fájdalmakra tudtam kocenrálni.Amikor megéreztem felsziszentettem.Amikor elmult kivujtam a levegöt.
-Sam!-suttogta Jake.-Ha komplikáció adodna beadom neki.
Mit ad be?Nem értem.............Sam megfeszült.
-Biztos?-kérdezi.-Rendben.-mondta.Gondolom Jake bolintott.-De tudod hogy nem biztos hogy neki tetszeni fog.
-Tudom!-suttogta Jake.-DE nem hagyhatom meghalni!
Halál.Olyan békés ez a szó.Ha a kicsim tuléli akkor nekem nem is kell már ez az élet.Nélküle nem.
Pedig még a szikla ugrást is ki akartam próbálni.Hogy lássam Őt.Laurent itt volt......Várjunk csak.....Laurent...Jake és a többiek élnek.Akkor talán Laurent halt meg?Vagy elmenekült?
Halottam hogy valaki leálija a kocsit.És ajtocsattanásokat is.Valaki kiemelt.Érintése forró volt.Pont mint Samé.Jake....
-Emily!-orditott az összes fiú.-Bellának megindult a szülés.-ez más csak Sam volt.
Ugy nevezett meg mintha már ismernének.
-Megindult a szülés?-ez egy lány hangja volt.Emily.-Szia vámpír lány.-köszönt és megcurogatta az arcom.
Éreztem hogy leraknak valami puhára.
-Levált a placenta.-suttogta Emily.
-Érthetöen.-sürgette Jake.
-A szülés kezdetét vette te idiota.-dünnyögte.
A fájdalom ami átjárt hatalmas volt.
Valaki felemelte a lábam és igy szólt.-Hozzátok ide Marit!-szólt parancsoloan.Kaeko gyere ide!
Felnéztem!A fiúk kimentek.Egyedül Jake maradt itt.Ő engem figyelt.Mélyen a szemembe nézett.
-Már jönn!-suttogta Emily.-Kint van a feje.
Megörültem.Már a fájdalom sem érdekelt.




Hát itt lenne!Bocsika hogy nem tegnap raktam fel!De itt van....

2010. január 2., szombat

9.fejezet Laurent


9.fejezet Larurent
Jake 1 hete nem jelenkezik.Amikor én hivom mindig Billy veszi fel és azt mondja Jake nagyon beteg.Mirigy gyuladás.Szerintem meg igazán más itt a próbléma.Eccerűen dühös rám.De az is tégy hogy tűz forró volt az egész teste.De mikor nem?
Nagyon félek hogy Őt is elveszitem.De egy valaki mindig maradni fog nekem.A kisbabám.
-Haló.-szól bele a telefonba Billy
-Haló!Itt Bella....-kezdtem.
-Nincs ithon!-mondta.
És lecsapta a telefont.Apa ezt az egészet végig nézte.
-Jake volt vagy Billy?-kérdezi.
-Jake elvileg nincs otthon.Pedig álitolag beteg.
-Biztos hogy az!-monta Charli.-Bily soha nem mondana olyat ami nem igaz.
Remek már az apám is.És mivan ha Jake eccerűen csak haragszik rám?
Amit persze valahol mag is értenék.De akkor is annyira hijányzik.Miota Ő elment.Jake volt az aki vigyázott rám.A lyuk a szívemben ...a testemben amit Jake elkezdett varogatni...ismét szétnyiloban van.
A könnyeimmel küzködtem.Mostanában  olyan érzékeny vagyok.Gondolom a terhesség miatt.
Tegnap orvosnál voltam.A baba nemét még mindig nem lehet tudni.Félek.Csak Ő maradt nekem.Mindenkit olyan hamar veszitettem el.Elöször....Edwardot....majd Jaket ,végül nem akarom Őt is elvesziteni.
Megfogtam a hasam.
Egy elhatározás fogant meg bennem.
Megfogtam a kabátom és a sluszkulcsom.
-Hova hova?-kérdezi apa.Épp horgászni mennek Harryvel.
-Csak kocsikázni!-mondtam.
Kimentem beultem a kocsimba és mér indultam is.
Hogyha Jake nem akar velem találkozni akkor majd megyek én.Persze félek.Nem akarok vele vitatkozni.
És amuygis beteg,nem?
Eset az esső.Nem is inkább szakadt.
Valyon mit mondjak neki.-kérdezem magamtól.-Jól vagy?Na ez hülyeség.

Amikor megláttam Jake házátt.Amikor megpillantottam valakit.Egy kigyürt rövid hajú fiut láttam.Félmeztelen volt.Lehet hogy Sam egyik haverja.Jake mesélt róla.Embryt is Ő csábitotta el.De nem ez a fiú....Jake...
Kiszáltam és követtem.
-Jake.....-szolitottam meg.Ő felémfordult.Elöször engem nézet majd a hasamra szegeszte a szemét és morgott.
-Levágattad a hajad?-kérdezem.-És tetkod is van?
-Bella!Menj el!-mondta feszülten.
Mi?Dehogy megyek....Sam manipulál?-kérdezem.
Dühösen néz rám.
-Sam segit nekem!Őt ne becsméreld!-morogta.-Akit becsmérelned kéne az a vérszivó volt pasid.
Meghült bennem a vér.Honnan tudja?Ki?Vagy.....
-Nem tudom miről beszélsz!-mondtam.Sosem voltam jó hazudos.Ez tény.
-Dehogy nem tudod!Én magam meséltem!-dörent rám.-És az a nyermek amit vársz...az Ővé szoval nem külömb mint az apja.
-Jake....azt jiszel amit akarsz...De a gyermekemet nem bánthatod.-mondtam nagyon feszülten.
Azt hisz amit akar de a gyerekem az tabu.Hogy merészeli.
-Hisz ugy szeretted....mi változott?-kérdezem nyugodtan.-Akárki az apja....én vagyok az anja...Értsd meg!
Arca torz formából fájdalmas lett.
-Sajnálom!-suttogta.-Ha eddig nem bántott...az azért van mert te az anja vagy és....
-Szeret engem.-mondtam.
Jake elmosolyodott.
-El kell kerülnöd!Már nem vagyok az aki régen!-formálodott át arca komolyá.
-Te..most elhagysz?-kérdeztem rekedten.
-Bella én sajnálom!-suttogta.Arca megbánást tükrözött.
-Azt mondtad egy hete hogy soha...-keztem.
-Igen azt mondtam soha nem foglak bántani.-suttogta.-Pont ezért.
-Nem szakithatunk!-mondtam.Mi?Nem szakithatunk?Nem is járunk..-Mármint...nem...nem...
Arca fájdalmasan csillogot.
-Nem bánthatlak!-mondta.-Megigértem!Sajnálom.
Közelebb jött és megfogta a hasamat-Tudom hogy szeret...ahoz képest hogy az apja....-Arca megfeszült..-....vérszivó.De az anja ember ezért én szeretem....Ahogy 1 héttel ezelött is.
Hátrálni kezdett.
-Kérlek!-megint...Nem hiszem el.
-Szeretlek Bells.-suttogta.




-Jake....-suttogtam.
-Hey Jake!-ordit valaki az erdőből.Odanézek és láttom megjellenni Samt..Embrit..És két másik férfit.
Jake oda fordul és igy szól:-Megyek fiúk.
-Bells...-fordul vissza felém.-Csak a te érdekedben...és a baba érdekében...
Majd megfordul és elfut a fiúkhoz.
Én meg ott álok átverten.
Jake vissza fordult és igy szólt:-Megy haza a végén még megfázol...és...ne keress!
Én elindultam a kocsi felé és beszáltam.Még gondolkoztam egy kicst.
Majd beinditottam a kocsit és hazamentem.

*

-Alice!Ismét egyedül vagyok!Félek hogy elveszitek mindent ami fontos volt és lesz-megfogtam a hasam.-Elöször ti Cullenek....Edward....Jake....Mi jöhet még?Ha elveszitem a gyermekem...akkor már inkább kivánom a halált.De hogy ujra emlékezhessek rá.Egy hely van....A mi tisztásunk....

*

Elindultam.Hátamon a hátizsákkal.Ha ott vagyok lehet hogy érezhetem.Félek de ez melékes...Az elmult honapokban sokat féltem.Itt mondtam meg neki hogy mi valojában....Vámpír.
És itt valottunk egymásnak szerelmet.Ami részemről még igazis volt.De az Ő részéről már nem.
És ez fájt ,fájt mer bármit megtettem volna hogy ez a szerelem Őrök és igaz maradjon.
Amikor elértem a mi tisztádunk.A látvány fájdalmasan sajgot a szívem táján.
Vajon Ő tette?Azt mondta mindent ami rá emlékeztet eltuntet.Talán ezt is Ő tette.Csak nem.
De akkor.....akkor....mi történt?
-Helóka!-halottam meg egy ismerős ember hangját.
Egyből odafordultam.Elöttem ált egy barna börü vörös szemű vámpír.
-Laurent....-suttogtam.
-Hát a Cullenek hol vannak?-kérdezi.Majd a hasamra támad a szeme.
Ekkor Edward megjelent elöttem megint.
Hazudj!-mondja.
-Elmentek .....vadászni.-suttogtam.
-Aha!-mondta.-A Cullen csinált fel?-kérdezi.
-Nem felcsinált!-mondtam.-Ő az apa.
Laurent elkerekedett szemmel nézett.
-Na akkor vadásznak?-kérdezi.
-Mi?.....Jah igen.
Hazudj jobban Bella!-mondta feszülten Edward.
-Elmentek!De mihejt visszajönnek.....várd meg!
-Én azt hiszem nem jönnek vissza.
Bepánikoltam.A kicsi egy nagyot rugodt.Laurent meghalotta mivel jó a halássa és odakapta a tekintetét.
-Ő vámpír lesz?-kérdezte.
-Nem tudom!-suttogtam.-Ha bántani mersz engem és a kicsit Edward megöl téged!
-Nem hiszem.
Egy szempilanat alatt elöttem termet.
-Tudod jobb ha én ölek meg!-mondt.-Victoria ugy tervezte kinozni fog!Csak utána öl meg!
-Victoria?-kérdezem vissza.
-Igen!Bosszut akar álni rajtad.
Megszolalni sem tudtam.Victoria.Szivesen meghalnék de....a kicsim.Egyből megfogtam a hasam.
-Ne agondj!Nem fog  fájni.És..-itt a hasamra mutatot.-Lehet hogy Őt megmentem ...lehet hogy a hasznomra lesz!Több okból.Egy:Jól jön a Cullenek ellen.Kettő:Lehet hogy jól jön bármire!
Egy kicsitmegkönnyebültem.De csak egy kicsit.
Vártam a halálos csapást.
-Szeretlek Edward.-suttogtam utolsó levegővételemmel.
Ekkor hatalmas morgást halottam.A bokorból 4 hatalmas farkas ugrott elő.
Szoval Ők Őldökölhettek Forksban.A négy farkas neki ment Laurentnek.Nem láttam tisztán.Még a farkasokat sem.
És hirtelen még egy farkas.Föröses barna színe volt.



Belenéztem barna szemeibe.Egy pilanatra olyan ismerősnek tűnt.Elngem nézet.Féltem.Most akkor megöl?
A társai rátámadtak Laurentre.Ő meg rám fog?
De nem!Gyorsan elvette rólam a figyelmét és rohant társaihoz hogy ltámadják Laurentet.
Itt az idő a menekülésre.
Elkezdtem futni...amilyen gyorsan csak tudtam.
Azért sajnáltam szegény farkasokat....Hisz nekik már végük...És az öldöklésnek is vége.
Most más miatt kell agodnom.
Laurent és Victoria vissza jött.Féltem.Csak futottam az életemért.
Gyorsan berobbantam az ajton.
-Apa!-orditottam be a házba.
-Bella?-jött a konyhából apám hangja.
-Apa...apa....Farkasok.!Akik itt a környéken gyilkoltak azok farkasok!-mondtam rémulten.Közben a hasamra tettem a kezem.
Charli döbbenten nézett.
-Farkasok?-kérdezi vissza.Bólintottam.-És élsz?
Hát persze.Mindenki aki találkozott azokkal a farkasokkal most halottak.Én tuléltem mert nem rám hanem Laurentre támadtak.Én csak ezért éltem tul.
Charli jelentöségteljesen Harryre néz.Aki engem fürkész.
-Rendben!Megnézzük.-mondta végül.
-Vigyázzatok!-suttogtam.

*

Este felé járhatot amikor Charli hazajött.Azt mondta semmi nyoma farkasoknak.
Remek most biztos azt hiszi megörültem.
Zajt halottam az ablakomat valaki kövel dobálja.
Megborzongok.
Ki lehet?Talán Laurent...legrosszabb esetben Victoria.
De a lábam mégis megindul.Amikor kinézek azablakon nem várt személyt látok.....

Boldog Új évet



Mindenkinek aki a blogomban jár Boldog Új évet kivánok!
BÚÉK!

Ui:Holnapra hozom a kilencedik fejezetet.Megigérem.