10.fejezet Farkasok

10.fejezet Farkasok

Amikor kinéztem az ablakon Jake ált Ott.Rámmosolygott.Mindha misem történt volna.Csiloggó fogai megigézőek.Féleztelen volt.Izmos kockahasa van.Igy rövid hajjal valahogy sokall jobban nézett ki.

A kő amit dobni akart még mindig a kezében van.Látja hogy pont azt figyelem ezért egyszereűen eldobja.

És megint felnézrám mosolyogva.Mindha rég nem láttuk volna.Végülis 1hét se telt el az ota hogy csak ugy megkért ne keressem.Hiányzott.Bekelj valjam most valahogy megnyugodtam.Pedig csak néztem.És igy is a nyugalomban éreztem magam.Felhuztam az ablakon én kirakta a fejem.A hideg szél cirogadta az arcom.

-Állj hátrébb!-kiált rám Jake.Én csinálom amit mond majd trükös mozdulattokal fen is van.

Egy kicsit megdöbbentet de mostanában mi nem döbbentő?Még mindig mosolyog.Ez annyira...iritál.

-Szia!-köszön nekem.

-Szia!-köszöntem én is neki.-Na mi járatban?Végre észre vetted hogy létezem?

-Bells....-suttogta.Közelebb akart jönni.Meg akart ölelni.DE nem engedtem melkhasára tetem a kezem és eltoltam.-Nagyon sajnálom!De a te érdekedben tettem...

-Mi?Az én érdekemben?-kérdeztem.-Nekem arra lett volna szügségem hogy velem légy.-suttogtam.-Főleg ilyen álapotban.-mutattam a hasamra.

-Nem én vagyok az apja!-dünnyögte.-Hol volt az a mocskos Cullen amikor szügséged lett volna rá?

-Ne hivd igy!-suttogtam.Még most sem voltam hajlandó végig halgatni ahogy becsmérlik szerelmem.

-Még véded?-kérdezi gunyosan.-Megerőszakolt és itt hagyott Bella!

-Nem....nem erőszakolt meg!-dünnyögtem.-Én akartam nem Ő.Hogy be valjam Ő azért ellenezte hogy védjen.Nem bizott saját magában.Az Őnüralmában.-suttogtam.-Az ota Őt kivánom...Nem tudom miért..

Az igazság néha fáj.De igy van kivántam azota az első két alkalom ota.

Jake fájdalmasan nézet rám.Ugy hogy az már fájt.

-Jake....ne!Kérlek.-suttogtam.

-Én azt a kicsi szörnyet...-elmosolyodott.-Nem szabadna de mégis szeretem!

-Miért nem szabad?-kérdeztem.

-Nem mondhatom el!Ez 7 pecsétes titok.-suttogta.-Talán még annál is fontossabb.

Jake engem néz majd tekintete megakad a kezemen.Felemeli és csak morog valamit.

-A Cullen volt?-kérdezi.

-James!Tavaj ülsözött.És megharapot.....Edward szivta ki a mérget...-suttogtam.

-Szoval megmentett!-gunyolodik Jake.

-Jake!-szoltam rá.Sötét barna szemeit az enyémbe furta.-Miért vagy itt.?

-Mert szeretlek!-suttogta.-Te vagy ...te vagy nekem a legjobb barátom!-suttogta.-És tettem egy igéretet...megszegtem!De csak az egyik részét!

-Mi?-kérdezem.

-A nem bántalak két értelmű szó nálam!-mondta.-Nem bántalak testileg.És nem bántalak lelkileg.

-Nem értem.-suttogtam.De persze volt valami derengés.

-Ha nem vagyok a közeledben nem bántalak testileg....De lekileg igen.

Ez igaz.Ha nincs melletem a lelkem sem ér sokat.

-Testileg miért bántanál?-teszem fel azt a kérdést ami nagyon érdekel.

-Ez az amit nem mondhatok el!-mondta.

-Ha elkezdesz valamit aminek nincs semmi értelme....Fejezd be ugy hogy legyen.-mondtam.

Ő erre csak megfogta a válam és magafelé huzott.Ölelésben fortunk össze.Annyira hiányzott már a meleg érintése.De én most is csak egy másik érintésre tudtam gondolni.A meleg elentéte a hideg......Edward.

Ha Ő jelent volna meg az ablakom alatt Ősszeestem volna.De elötte az ölébe rohantam volna.A sirást csakutána lett volna.De nem ez történt és nem hiszem hogy bánám.De tény hogy Annak jobban örültem volna.Ez van én még mindig hülye álmokat kergetek.De minek?

Jake belecsókolt a hajamba.És elváltunk.

-Nekem most mennem kell!-suttogta.

-NE kérlek!-kérleltem.Velem van és én ilyenkor is másra gondolok.

-Télleg mennem kell!Sok a dolgom!-suttogta mosolyogva.-DE kérdeznék valamit.

-Igen?

-Emlékszel arra a történetre amikor Laphusban meséltem neked .....a hidegről..az az a Cullenekről.Hogy vámpírok.?-kérdezte.

Hát hogy ne emlékeznék?Akkor tudtam meg hogy a szerelmem vámpír.

Bólintok.

-Én nem csak róluk meséltem!-mondta.-Ha jól oda figyeltél meséltem a mi törzsünkről is.Mi vagyunk a vámpírok elenségei.

Én megpróbálok visszaemlékezni de nem megy.

-Igy is sokat mondtam!Próbálj visszaemlékezni!-mondta.-Nekem már tálleg mennem kell.Szia.

Elköszönt és kiugrott az ablakon.Oda sétáltam az ablakhoz és láttam ahogy elfut.

Északa van.Eszem valamit és lefekszem.Persze közben azon gondolkozom hogy mit mondott tavaj JAke.Ami a fura viselkedéséhez mondható.

Gondolkodás közben mély álomba szenderülök.

Megint Edwardal álmodok.De a mostani álmomban Jake is megjelenik.És azt mondogatja.

-A farkasok elenségei a hidegek!

A farkasok....A farkasok.....A farkasok......A farkasok.

Hirtelen riadok fel.

Tudom mi Jake....Az az csak sejtem.

Azonnal elkészülök az emberi teendőimmel és már indulok is Jakehez

*

Amikor kiszálok a kocsiból.Csak a farkasok járnak a fejemben.Hogy lehet ez?-kérdezem magamtól.

Na jó végülis ha vámpírok is léteznek akkor....farkasok miért nem?

Ép kopogok Jake ajtaján.

Nyilik az ajtó.Majd Billyvel találom szenben magam.

-Hol van?-kérdezem.

-Nincs itthon!-válszol Billy.

Na persz minden vagyok de nem palimadár.

Átvágok rajta és bemegyek Jake szobájába.

Az ágyában alszik.Hangos horkolását még talán a határnál is hallani lehetne.Persze most egy kivétel van.

Poló van rajta szóval....most nem látni ellenálhatatlan testét.Talán igy jobb is lesz.Nem leszek zavarban.Hangos ugatásra lettem fogyelmes.Egyből oda néztem.Az erdőból jött a hang.

Sam...Embry...és még két fiú sétált ki.(Paul.Jared.De Bella itt még nem tudja kik Ők)

Nem tudom mit csináltak Jakevel....De nagyon pipa vagyok.Egyből ki is mentem hogy jól beolvashassak nekik.Mind félmeztelenek voltak.És izmosak.Az egyik fiú olyan izmos lehetet mint Jake.

Sam mindha egy kicsit izmosabb.Itt minden rezevátum beli gyerek félmeztelen?-kérdezem magamtól.

-Mit csináltatok vele?-orditom oda nekik dühösen.

Erre az egyik fiú elnevetti magát.

Szó szerint neki akartam menni Samnek,de olyan biivaj erős volt hogy csak hátrált egyett.Pesig az ütés félémet rősebbnek szántam.

-Mit csináltatok vele?-teszem fel ujra a kérdédem.

-Mi ugyan semmit!-ordit rám az egyik.

-Paul!-szól rá Sam.

Szóval Paul.Ő az a fiú aki egysujcsoportban van Jakevel.

-Megváltozott!-orditom a képébe.-Mit csináltatok vele?

-Kérdezd a vérszivot aki felcsinált!-mondja Paul gyunyosan.Arcom láttán elmosolyodik.

Hogy merészeli......

Lekevertem neki egy nagy pofont.Ami mellesleg álatira fájt.Ott helyben azt hittem eltörtem a kezem.

Ő vissza nézett rám és fujtatni kezdett mélyen vette a levegőt.Mint egy idegbeteg...vagy mindha olyat tettem volna hogy igy nézzen ki.Teste megfeszült.Kezdtem félni.

-Bella Menj hátrább!-szólt rám Sam parancsoloan.

Én nem tudom miért de tettem amit mond.Hátrálni kezdtem.Megfogtam a hasam hatalmas rugás volt.

Paul helyet egy szenpilanat alatt egy hatalmas szürke farkas ált.Félelmetes.

Elkezdtem Jake hazafelé futni amilyen gyorsan csak tudtam.

-Bella!-halottam meg Jake hangját.Aggodalmasan csengett.

De ez most nem érdekel a hasamban lévő fájdalom sokkal jobban érdekelt.Mi történt?

Megláttam Jaket felém futni.És megkönyebbűltem.

De azért Őt is féltettem.Mit csináljak?

-Jake fuss!-ordittottam.Mást nem tudtam volna mondani.De Ő nem állt meg .

Megbotlottam egy köbben és hatalmasat zakoztam.Éreztem hogy valami folyik de nem tudtam mi.Vér?

Nem azt érezném.Akkor meg mi?És hatalmas vájdalom.Istenem de fáj.

-ÁÁÁÁÁÁ.-orditok fel.Jake átugrott felletem és amikor leért már egy vörös farkas volt.Pont olyan szine volt mint a tegnapi.

Majd neki ment a szürke farkasnak.Nem nagyon láttam sokat de azt igen hogy harcolnak.

Rájottem hogy nem vérzek hanem elfolyt a magzat víz.Istenem ezek a fájdalmak.De még volt több mint 2 honap .Ezek a fájdalmak egyre süröbbek.

-Edward segits....-suttogtam.Nem tudom miért Edward nevét suttogtam.Talán mert most rá van szügségem.De nagyon.Majd megpillantottam hogy Sam felém igyekszik.

Legugolt mellém és megkérdezte.-Feltudsz álni.?

-Elfolyt.....a....magzat víz.-csak ennyit mondtam és az arca átváltott tehetetlenné.

-Elviszlek Emillyhez....talán Ő tud segiteni.-mondta.Majd felkapott.Elkezdett nagyon lassan vinni.

Jake és Paul eltuntek ha jól látom.

-Mi történt?Jól van?-kérdezi az egyik fiú.Szerintem Embry.Megismertem a hangját.

-Elfolyt a magzat víze.-suttogta Sam.

-Bazmeg!-mondta az eggyik.-Vezényeltél már szülést?

-NEM....igazán.-suttogta.-De Emily igen.

-Sam!-halottam meg Jake hangát.-Mi történt?-kérdezi aggodó hangon.

-NE!-mondta Sam.-Majd én fogom!Elfolyt a magzat víz....és nem jó ha sokat mozgatjuk.-mondta komoly hangon.-Emillyhez kell vinni.

-De....-Jake hangja fájdalmasan csengett.-Még hátra volt......Istenem.-olyan volt mindha sirna.

Majd éreztem hogy beülönk egy kocsiba a szemem zárva volt.A fájdalom nagyon rosz volt.

-Huuu!-adta ki a szám a megkönnyebülést.

-Nem lesz semmi baj Bells!-suttogta megtörten Jake.-Emilly segit.

Majd elhalkult minden és csak a félpercenként jövö fájdalmakra tudtam kocenrálni.Amikor megéreztem felsziszentettem.Amikor elmult kivujtam a levegöt.

-Sam!-suttogta Jake.-Ha komplikáció adodna beadom neki.

Mit ad be?Nem értem.............Sam megfeszült.

-Biztos?-kérdezi.-Rendben.-mondta.Gondolom Jake bolintott.-De tudod hogy nem biztos hogy neki tetszeni fog.

-Tudom!-suttogta Jake.-DE nem hagyhatom meghalni!

Halál.Olyan békés ez a szó.Ha a kicsim tuléli akkor nekem nem is kell már ez az élet.Nélküle nem.

Pedig még a szikla ugrást is ki akartam próbálni.Hogy lássam Őt.Laurent itt volt......Várjunk csak.....Laurent...Jake és a többiek élnek.Akkor talán Laurent halt meg?Vagy elmenekült?

Halottam hogy valaki leálija a kocsit.És ajtocsattanásokat is.Valaki kiemelt.Érintése forró volt.Pont mint Samé.Jake....

-Emily!-orditott az összes fiú.-Bellának megindult a szülés.-ez más csak Sam volt.

Ugy nevezett meg mintha már ismernének.

-Megindult a szülés?-ez egy lány hangja volt.Emily.-Szia vámpír lány.-köszönt és megcurogatta az arcom.

Éreztem hogy leraknak valami puhára.

-Levált a placenta.-suttogta Emily.

-Érthetöen.-sürgette Jake.

-A szülés kezdetét vette te idiota.-dünnyögte.

A fájdalom ami átjárt hatalmas volt.

Valaki felemelte a lábam és igy szólt.-Hozzátok ide Marit!-szólt parancsoloan.Kaeko gyere ide!

Felnéztem!A fiúk kimentek.Egyedül Jake maradt itt.Ő engem figyelt.Mélyen a szemembe nézett.

-Már jönn!-suttogta Emily.-Kint van a feje.

Megörültem.Már a fájdalom sem érdekelt.

Hát itt lenne!Bocsika hogy nem tegnap raktam fel!De itt van....