2009. december 24., csütörtök

8.fejezet Vallomások


8.fejezet Vallomasok
Másnap reggel mikor felébredtem egy kicsit fájt a fejem.

Na meg éhes voltam.

Senkisem tudja de vért is kell fogyasztanom.A hentesnél mindig veszek.

Nem kérdez semmit.Addig jó.
Lehet hogy tegnap többet ittam a kelleténél.

Az elején undorito volt.

Ugy kezdődőtt az egész hogy ettem és kihánytam a baba nem fogadta el az emberi kaját.Aztán eszembe jutott a vér.Ittam egy kicsit,majd ettem.És sikerült,mivel nem hánytam ki.
MEgcsörrent a mobilom.

-Hállo!-szólok bele.
-Bella!-szólt bele egy rekedt hank.-Jessicka vagyok.Megfáztam.

Igy már érthető volt miért ilyen a hangja.
-Ezekszerint nem jössz moziba?

-NEm hiszem!-mondta.-Sajnálom.

-Jobbulást!
-Kösszike.Szia.
-Szia.
Majd leraktam a telefont.
Szegény Jess.Nem rég szekitott Mikeval.Most meg amikor egy moziba mennek.... volna...nem is rám tartozik.
Akkor Jake,Mike, Eric, Angéla és én.
Majdn megcsörren a telefon ...csak egy esemes ....Erictől.
-Sajnálom de nem tudunk menni moziba.Angéla beteg lett elkapta Jesstől...és én vigyázok rá!
Bocsi!Majd bepotoljuk.
Jess.....na minde1.
Akkor Jake....Mike...és...Én.
Meg a kicsim.Majd a hasamra kaptam a kezem.
Szeretem...és érzem hogy Ő is engem.
Rugot eggyet ,mindig olyan jó érzés amikor rugdos.
+
+
+
Már a mozi elött áltam és vártam.MAjd elösször Mike jelent meg.
-Huuuh Bella de nagy a hasad.
-Jah...-mormoltam.
-Mikorra várhato?
-Május..közepe.-mondtam.
-Szegény Cullen!-mondta.Arcom láttán hozzá tette.-Már mint...hogy itt hagyott egy ilyen nőtt.-mosolyog rám.
Kár?Kár lenne?

Én azt a férfit még mindig szeretem....és ez igy is marad.
Ha engem elis veszitett ...de ha most vissza jönne s akarna....megkapna.
Fancsalin elmosolyodtam..
-Fijjú vagy...kislány?-kérdezi.
-Passz!-suttogtam.-Az orvos nem tudja...
-De szerintem Cullenhez egy lányt képzelek el....talán mert ha van  egy Edward kell egy ....
-Renesmee.-suttogtam.
-Ha ezt találtad ki.-mosolyodott el Mike.
Nagyon kedves.Igaz barát.
-Én a barátod akarok lenni Bella....-suttogta.-Mármint amikor a Cullen elment...rád akartam..mozdulni.-vallota be.-De én most...csak egy jó haverod szeretnék lenni.
-Az vagy Mike.-suttogtam.
Ezt egy valomás félének fogtam fel ..és nagyon is jól esett.
MAjd megöleltem.Éreztem ahogy keze a hasamra telepedik.
Az én kis szörnyetegem pont most rug.
-Hhhh.-adta ki Mike szájából.
-Látod Ő is szeret!-mondtam.
.Ő most rugott ...igaz?-kérdezi.
-Igen..
-Bells!-halottam Jakeet ahogy a nevemen szólit.
Mosollyal az arcán közeledik.
Mikor beért egy nagy öleléssel jutalmazott.
-Szia Jake !-mondtam amikor elváltunk.
-Már rég találkoztunk.!
-Igazából tegnep elött!-mondtam mosolyogva.-DE mindegy.
-Az!
-Na bemegyünk?-kérdezi Mike.
-Aha!-mondjuk egyszerre Jakkel.
-Mit is nézünk Bella?-kérdezi Mike.
-Valami fegyveres filmet.....Pofonok?
Mike elkerekedett szemekkel néz.A feje is mindha elkezdene förösödni.
-Remek!-szólal meg végül.

Amikor a film elkezdödik Mike morog valami olyat hogy kibirom...
A film tipikus ocsmányság volt.De legalább leköti a figyelememet.
Lövöldözés és még több lövöldözés.
Ez egy férfiről szolt aki elhaggya a barátnőjét mert nem akarja veszélybe sodorni.A csaj teherbe esik.Pesze akkora letergiába nem esik amibe én...de sajnálom.Lehet hogy egy romantikus film jobb lett volna.

Én a két fiú közé ultem.Amikor lenéztem mindkettőjuk keze ugy volt hogyha megijedek akkor csak megfogom és kész.
Erre csak egy fintor jutott.
A film egyre jobban hasolitott az én letargikus életemhez.
Mike elkezdett melletem ficánkolni.
Épp egy olyan jelenetnél tartottunk ahol a pasi szitává lő egy már allaból halott pasast.Szó mi szó megmozgatta a gyomrom.Bár lehet hogy csak a kicsi volt.
-Ki kell menem.!-szólalt meg végül Mike.
Ki gondolta hogy nem birja az ilyen filmeket.
Szó szerint rohant ki a vetitő teremből.
Jake még élvezte a filmet.Szóval nem szoltam neki hogy mennünk kéne.
Mike biztos kiokádta magát.
Együtt érzek vele.Az elő két honapban én 1 óránként jártam a vécére delhet hogy fél óránként.
-Menjünk nehogy le huzza magát a WC-n.-fettetem fel.Egy ujjabb ocsmányjelenetnél.
-Kár!-mondta.-Az én gyomrom még birta volna.-mosolyodott el.
Feláltunk és kisétáltunk.
-Nem tudtam hogy a nagyok eggyire nem birják az ilyen filmeket!-mondta.-Mennyi idős is?
-18 ha nem több.-mosolyogtam rá.
Ez a helyzet télleg nagyon vicces volt.
-Gyere üljünk le.-vettete fel.
Leültünk a lépcsöre.
-Tudod....-kezte.-Be kell valjak valamit.
Megrémültem.
Talán anyának igaza volt?Belémzúgot?Nem akarom megbántani.Soha nem lennék képes...
Megfogtam a hasam.
Egyetlen egy férfi van az életemben ha szeret ha nem!CSak egy.
-Ne kérlek!-kérleltem.
Szomuróan csillogtam barna szemei.
-Bella én soha de soha nem bántanálak.!-mondta.-ez valahol nagyon jól esett.Hittem neki.Ujra tudtam hinni.
-Amit Ő tett az megbocsáthatatlan.-suttogta.
-Jake...-suttogta.
-Cssuuu!Ha szeretet volna nem hagyot volna el!
-Tudom!-suttogtam.A sirás szélén voltam.
Jake ajka közeledni kezdett az enyém felé.Én csak elforditottam a fejem.
Ő jelentöségteljesen vette az adást.

Gyorsan vissza fordultam hogy megmagyarázhassam.Megbántani soha sem akartam.
-Jake...-suttogtam.
-Bella...én addig várok amig ohajtod!Ha kell örökre várni fogok.....De azt már mint mondtam bántani soha sem foglak!
-Szeretlek Jake!-suttogtam.-Te vagy a legjobb barát.-Majd rádöltem a válára.
-Én is Bells!-suttogta.-És te is nekem!
Nem tudom meddig voltunk ott de a melegség ami a testéből áradt az olyan jó volt.
mindha egy vulkán mellet álnék.Vagy akár benne.
Akarom Őt ugy szeretni mint egy szerelmes lány.De nem megy.a szívem már másé.
Azt is tudom hogy most megbántottam.De mit tettem volna?Engedtem volna hogy megcsókoljon.?Azt soha nem bocsátottam volna meg magamnak.Két ok miatt.
Egyik:Ha megcsókoltam volna ...az az egész csak hazugság lett volna olyan dolog amit nem akarnák megtenni csak az Ő kedvéért az meg nem igazán lenne fair.
Kettő:Árulást követtem volna el.Magam és Ő ellene.
Ezzel azt a szerelmet árultam volna el...
Tulajdon képpen mit vagy kit árultam volna el?Csak saját magamat.Edwardot soha.
-Huhhh!-halottam meg valakit mellettünk.
Egyből felnéztem Mike elvörösödött fejjel minket nézet.
-Tudjátok már othon is rosszul volta.-mentegetözött.
Jake egyből felált vele szenben.
-Ne vigyelek korházba?-kérdezi idegesen.
-Nem szroulok rá!-mondta Mike cseppet sem kedvesen.
-Nem sokár rá szorulsz!-mondt idegesen Jake felemelve jobb kezét.
Egyből feláltam és kettőjük közé áltam.Megérintettem Jake felső testét.Ami most sokkal jobban éget mint az elöbb.
-Jake jól vagy?-kérdezem aggodva.-Olyan forró vagy.
Mélyen beszivja a levgöt majd kifujja.
-Remekül.!-morogta.-Nekem mennem kell.
És elidult az ellenkező irányba.
-Jake várj!-szóltam utána de már sehol sem volt.
-Azt hiszem az indián barátodnak kéne korházba mennie.-mondta nem kis gunnyal Mike.
Legszivessebben pofán vágta volna de tudtam hogy az én hibám Jake indulata.
Ha nem utasitom vissza akkor most is itt lenne talán bóldog is lenne.De nem voltam képes most sem máskor.
-Akkor....-kezte Mike.-Én mentem.
-Jó-mondtam.
-Ne...vigyelek...
-Nem kell köszönöm.-mondtm egy kicsit szebb hangban.-Kocsival vagyok.Kösz!
-Akkor szia.-köszönt el egy öleléssel.
Szia!-szóltam utána.
Remélem Jakenek semmi baja.Amint haza értem felhivom.
Beszáltam a kocsiba és hazáig megsem áltam.
Otthon befaltam a vagyorát és lefekvés elött ittam egy egy kis vért.
Ami mellesleg undorito volt.az ize az illata.De persze befogtam az orrom.
Majd mélyen elaludtam.
Megint Edwardról álmodtam.Azt jött a három vámpír ami miatt mindig fájdalom járja át a szívem.
Mert széttépik Őt....

7.fejezet Renée látogatása

7.fejezet Renée látogatása


-Mi?-kérdezem Charlit.

-Anyád és Phill holnap jönnek Forksba.-mondta.

-De....-kezdtem de már a saját hangomat sem hallotam.

-Anyád szeretné megnézni hogy vagy.És hogy van a jövedöbelé unokája.-fejtette ki egyszerüen.

-Nemis emlitette.Pedig majdnem minden nap hiv.-mormoltam.

-Tudod milyen!

-Igen!Sajnos tudom.-montam.

-Arra lennék kiváncsi hogy Jaket mege hivhatom.-kezdte apa-Mert ügyebár összemelegedtetek az elmult 5 honapban.

-Nem hiszem!-mondtam mint akit nem is érdekel.Jake nagyon furcsa lett mostanában.Mindig olyan hamar felkapja a vizet.-2 hét mulva vissza kell mennem az orvoshoz.-váltottam gyorsan témát.

-Igen!-váltot fel Charli arca boldoggá.-Végülis a hatodik honapban vagy,nem?-mondta.-Nem sokára jön a kis Swan.
-Kis Swan?-kérdezem.


-Gondolom még nem adtál neki nevet.

-De...adtam.-mondtam.

-Valoban?És mit?

Én igazából egy gyönyörü zöld szemű,bronzhajú kisfiura vágyok.Ép ezért ha fijú lenne EJ Charlies Cullen ....vagyis Swan lenne.Ha lány....akkor még nem igazán gondolkodtam.

-Hát...még nem tudjuk fiúe vagy lány.-mormoltam.

-Nem baj!Ha fiú milyen nevet adnál neki?-kérdezi Charli.

-EJ Charlies Swan.Vagy ...Cullen.-az utolsó szót csak suttogtam.

-Bells....Ez csodálatos név.Bár az EJ....-kezte.

-Edward Jacobom.-mondtam gyorsan.

Apa arca boldogan virult ki.

-Ez szép és jó hosszú név.!-mondta.-És ha lány.

Ezen gondolkodnom kellet.Majd beugrott a legjobb név .Fura ,de szép

-Renesmee.-suttodtam.

-Renée és...Esme összerakva?-kérdezi Charli.

-Igen!

-Szép!-dicsért Charli.
-És vissza Jakehez.-mondta.-Már meghivtam...

Ez egy kicsit megrázott.

-Akkor miért kérdezted hogy...

-Mert a te szádból akartam hallani.-mondta.-Összevesztetek.

-Nem!DEhogy is.

-Jó!De most már fekvés.Holnap fel kell készülni Renéere és....

-Tudom,tudom.-intettem le és már mentem is fel.

+
+

+

Reggel mikor felébredtem a sírástol és a sok izzatságtól,tiszta víz voltam.

Megint rosszat álmodtam...vele.Charli az északa egy csomoszor feljött.Sajnálom szegény.

Az volt az első hogy a fürdö felé vettem az irányt.Jake ma jönn.Végülis örülök.

Mikor kimentem felöltöztem majd ánynemüt cseréltem.Megfogtam a hasam mert éreztem hogy rugott egyet a kicsi.Olyan jó érzés volt.

-Drága picim alig várom hogy köztünk lény már.-suttogtam.

Olyan boldog vagyok.


-Bella!-halottam meg lentről anyám hangját.

Már itt vannak.Mennyi az idő?

-Megyek!-szóltam le.

Mikor leértem nem várt dolgot láttam.Jake ép anyámmal beszélt.

-Itt vagyok.-szóltam.

-Bells.-mondta Jake és megölelt.

-Kicsikém.Mekkora hasad van már!-mondta anya és megőlelt.

-Végülis már a 6.dik honapban van.-mondta apa.

-Igen igen.-mondta any.-Had nézzelek.Én szerintem kislány.-mondta.-Az én hasam is igy ált.Eltaláltam?

-Nem lehet tudni.-mondtam.
-Mi?-kérdezi anya és Phill egyszere.

-A doki azt mondta hogy nem lehet tudni a baba csak a popoját mutatja.-mondtam.

-Értem.

-Bella beszélhetnénk?-kérdezi Jake.


-Igen.-mondtam.-_Gyere a konyhába.-Mondtam.

Mikor a konyha felé mentünk elgondolkodtam,Mi lehett a baj?

-Bella!-kezte és én felé fordultam.-Arra gondoltam hogy mehetnénk együt moziba.Mondjuk a hétvégén.

Ez meglepet.

-Hát ...a hétvégén Mikevel és a barátaimmal mentem volna moziba.-mondtam.

Olyan bunko voltam velük hogy ezt megérdemlik.

Jake szomorúan nézet,ezért hozzátettem-De gyere te is.

-Jó.-mosolyodott el.-Na menjünk vissza.

-Ennyi?-kérdeztem.

-Ennyi.-válaszolta.

Mikor kimentünk anya igen furán méregetett minket.

-Beszélnünk kell kicsim.-mondta halálkomyoly arcal.

Bolintottam és követtem ki a nappaliba.,,Remélem nem hiszi azt hogy én...és Jake.

Köztünk nincs semmi és nem is lesz...soha.Sohasem lenne jó ha mi..együt lennénk Ő mindig az árnyékomban lenne.Mindig szeretni fogom.Jake....Ő a lageslegjobb barátom,nem több.

-Nem kertelnék kislányom.-kezdi anya.-Az a férfi ,Edward.-a nevére összerezzentem.

-Sajnálom.-mondta.-De...arra kiváncsi lennék ,...azért hagyott el mert megtudta hogy terhes vagy?-kérdezi

-Nem!-mondtam öszintén.-Ugy ismertem meg ha tudná hogy gyereket várok tőle...most melletem lenne.-suttogtam.

-Akkor?-kérdezi.-Miért nem értesited?

-Mert...-keztem.-Mert...Két okból.Az egyik,mert nem tudom hol van nem tudom elérni...semmi.-mondtam már könnyes szemekkel.-A másik ok,...nem akarom hogy kötelességből legyen velem.-szipogtam.

-Mert ..talán már nem szeret?-kérdezi anyám.Arca mindha megértö lenne.Oda jött hozzám és simogatni kezdett.-Mert amikor utoljára láttam..mozdulni sem tudott töled.

-Mielött elment felvilágositott hogy nem kellek neki.

Anyám megütközve nézet.

-Azt..azt nem hiszem!-mondta.

-Mért nem?-kérdezem.-Ott voltam vele.Halottam ahogy kimondja,kéttam a keménységet az arcán.-sirtam.-Ha Őt látom magam elött ...szerelemmel csilogó szemébe nézek.Ugy érzem meghalok..mert ez csak egy ábránd...semmi több.

-Nem lehet...hogy a te érdekedben tette?-kérdezi.-Mármint hogy érted.?

-Mi?
Mivan ha anyának igaza van?Ha Edward Jasperel valo baj miatt hagyott el?De nem!Megmondta hogy nem szeret.Egy magamfajta embert.Ő tökéletes mig én nem.


-Hát mert ugy nézet rád mint élete szerelmére.Akkor tudtam meg igazán hogy az én kislányomnak Ő a végzete.Akivel az életét le fogja élni.

-Én is...-mondtam.

-És azt is látom hogy te hogy nézel Jacobra,és Ő hogy néz rád.-mondta.
-Én nem..-keztem.

-Tudom!Ő ...a szemeiben csak szerelmet látok.-mondta.Én teljesen megiletödtem.-Te pedig tiszta barácsággal.De ez neki nem elég.!

-Anya biztos csak képzelödsz.Jake elmondta nekem hogy aszándékai tiszták.CSak barát ,és én is csakis barát.Nem tudnák neki többet nyujtani neki.

-A te szíved...-kezte.

-Csak az Ővé...Edwardé.-most egytettem ki elöször tisztán a nevét.

-Kicsim!Térjünk rá másra.-mondta.Biztos rosz volt igy látnia.

-Rendben.
-Mikorra várod a picit?Itt akarok lenni.

-Április vége,és Május eleje felé.-mondtam.-A doki nem mondtott semmi kronkrétatat.Az is lehet hogy Május vége felé.

-Értem!Akig várom hogy lássam.-mondta.

-Igen!Én is.

-Apád emlittete milyen nevet találtál ki,inkább neveket.-mondta.

-Igen.EJ és Renesmee.

-Az EJ....

-Edward Jacobom.-mondtam.-Jake megérdemli,amugy csak Edward lett volna.

-Értem.

-Nekünk holnap haza kell mennünk.Ma egy szálodában....hottelben töltjük az északát.

-Miért nem itt?-kérdeztem.

-Mert holnap korán megyünk.Ezért Port Angeliesben töltjük az északát.

-Akkor végülis...sokáig maradunk.

-Igen!-mondta mosolyaogva.

-Na gyere menjünk be.-mondta.

-Rendben.
+

+
+

Másnap reggel anyáék télleg korán mentek.Apával megleptük öket és kimentünk eléjük.Nagyon örültek neki.

Holnap moziba megyek a sráccokkal.

Jake is ott lesz.Meghivtam.Mike nem biztos hogy örülni fog.Hisz az se nagyon tetset neki hogy terhes vagyok.De megemésztette.Örült hogy Edward elment.De a baba miatt nem nagyon akart kikezdeni velem.

Legnagyobb őrőmömre.Angéla Őrült,és megkért hogy majd hagyvigyázzon rá.Jess Ő...
Na mindegy.A baba nem sokára megszületik ..és ujra motorozni fogok hogy lássam ....Őt.

A megigéző gyögyört.A férfiass tökéletességet.Az izmos testű tökéltes,bronz hajú férfit.Akinek szép méz szinű szemei vannak.És akit Őrőké szeretni Fogok.

2009. december 23., szerda

Edward love Bella=Rob and Kristen képek:




































6.fejezet Adrenalin


6.fejezet Adrenalin

Megveregette a fejem.
– Olyan vagy, mint egy baba. – ugratott – Egy porcelán baba.
A szemeimet forgattam és egy lépéssel hátrébb álltam. – Ne kezdjük megint ezt az albínós baromságot.
-Komolyan, Bella, ennyire biztos vagy benne? – A vörös karját az enyém mellé tette. A különbség hízelgõ volt. – Soha nem láttam még nálad sápadtabb embert… , kivéve – Elharapta a mondatot és én meg félrenéztem. Próbáltam nem megérteni azt, hogy mit akart mondani.
-Akkor motorozunk, vagy sem?
- Csináljuk. – helyeseltem, sokkal lelkesebben, mint amilyen fél perccel ezelőtt voltam. A befejezetlen mondata emlékeztetett arra, hogy mért vagyok itt.


„Rendben, hol van a kuplungod?”

Rámutattam a fogantyúra a bal oldali kormányomon. Hiba volt elengedni a fogást. A nehéz bicikli imbolygott alattam, azzal fenyegetve, hogy lelök az egyik oldalra. Újra megragadtam a kart, próbálva egyenesen tartani.

„Jacob, ez nem fog fennmaradni,” panaszkodtam.
„De fog, amikor mozgásba lendülsz,” ígérte. „Most, hol van a féked?”
„A jobb lábam mögött.”
„Rossz.”

Megragadta a jobb kezem és ujjammal körbefogta a fogantyút a gázadagoló felett.

„De azt mondtad…”

„Ez az a fék, amit akarsz. Ne használd a hátsó féket most, csak későbbre, amikor tudod, hogy mit csinálsz.”

„Ez nem hangzik jól,” mondtam gyanakodva. „Mindkét fék ugyanolyan fontos, nem?”

„Felejtsd el a hátsó féket, rendben? Itt…” Körbefogta kezével az enyémet és leszoríttatta vele a kart. „Így tudsz fékezni. Ne felejtsd el!” Szorította meg újra a kezem.

„Jó,” értettem egyet.

„Gázpedál?”

Elfordultam a jobb oldali markolathoz.

„Sebességváltó?”

Megböktem a bal vádlimmal azt..

„Nagyon jó. Azt gondolom, hogy te mindegyik részt megtanultad. Most már csak mozgásba kell hoznod.”

„Uh-huh,” motyogtam, ijedt voltam ahhoz, hogy többet mondjak.. A gyomrom furcsán eltorzult és azt hiszem a hangom is megtörhetett. Rettegtem. Próbáltam azt mondani magamnak, hogy a félelem értelmetlen. Már túléltem a legrosszabb dolgot, ami lehetséges. Azzal összehasonlítva, miért kellene bárminek most megijesztenie engem? Képesnek kellene a halál arcába néznem és nevetnem.

A gyomrom nem vette be.Sem a baba.

Lebámultam a koszos út hosszú sávjára, amit minden oldaláról sűrű, ködös zöld borított. Az út homokos volt és nyirkos. Jobb, mint a sár.

„Azt akarom tőled, hogy szorítsd le a kuplungot,” -Jacob utasított.

Körbefontam az ujjaimat a kuplungon.

„Most ez kulcsfontosságú, Bella,” hangsúlyozta Jacob. „Ne engedd el ezt, rendben? Azt akarom, hogy tettesd azt, hogy egy élő gránátot adtam. Az érintkező láb kint van, és te fogod le azt.”
Szorosabban szorítottam.

„Jó. Gondolod, be tudod rúgni a kart?”

„Ha megmozdítom a lábam, leesek,” mondtam neki a csikorgó fogaimon keresztül, és az ujjaim körbeszorították az élő gránátomat.

„Rendben, én csinálom. Nehogy elengedd a kuplungot!”

Hátrébb lépett és akkor hirtelen lerántotta a lábát a pedálról. Volt egy rövid hasító zaj, és a tolóereje megremegtette a biciklit. Elkezdem oldalra esni, de Jake elkapta a motorbiciklit mielőtt az a földre lökött volna.

„Maradj így,” bátorított. „Még mindig meg van a kuplung?”

„Igen,” ziháltam.

„Helyezd el a lábaidat—újra megpróbálom.” De az ülés hátuljára rakta a kezét, csak a biztonság kedvéért.

Még négy rúgásba tellett mielőtt az gyújtást kapott. Éreztem, ahogy a motor morog alattam, mint egy dühös állat. Addig markoltam a kuplungot míg az ujjaim meg nem fájdultak.

„Próbáld ki a gázpedált,” javasolta. „Nagyon könnyedén. És ne engedd el a kuplungot!”

Határozatlanul elfordítottam a jobboldali fogantyút. Bár a mozdulat apró volt, a bicikli morgott alattam. Most mérgesnek és éhesnek hangzott. Jacob mély elégedettséggel mosolygott.

„Emlékszel, hogy kell első sebességbe rakni?” kérdezte.

„Igen.”
„Nos, rajta, csináld!”

„Oké.”
Várt néhány másodpercet.

„Bal láb,” súgta.

„Tudom,” mondtam miközben vettem egy mély lélegzetet.

-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni?” kérdezte Jacob. „Ijedtnek tűnsz.”

„Jól vagyok,” csattantam fel. Elsőre lerúgtam a gázpedált.

„Nagyon jó,” dicsért meg. „Most pedig, nagyon finoman, ereszd ki a kuplungot.”

Tett egy lépést hátra a biciklitől.

„Azt szeretnéd, ha elengedném a gránátot?” kérdeztem hitetlenkedve. Nem csoda, hogy hátrált.

„Így tudsz elindulni, Bella. Csak csináld, apránként!”

Ahogy elkezdtem a fogásomon enyhíteni, sokkolva szakított meg a hang, ami nem a mellettem álló fiúé volt.

„Ez vakmerő és gyerekes és ostoba, Bella,” dühöngött a bársonyhang.

Oh!” ziháltam és a kezeim leestek a kuplungról.


A motorbicikli akadozva elindult alattam, nagy nehezen de sikerűlt.Mentem.

-Szép Bella.-dicsért háturról Jake.

Oké menni fog.Ez egy kicsit lassú gyorsabban.-morogtam magamban.

A hang a fejemben visszatért. Még mindig csengett a füleimben—lágy, bársonyos visszhangok.

„Ne, Bella!”parancsolta a dühös, mézédes hang a fülemben. „Figyelj arra, mit csinálsz!”

Mondta miután majdnem elestem.

Ez eltérített eléggé a sebességtől, hogy észrevegyem, hogy az út elkezdett lassan balra kanyarodni, és én még mindig egyenesen mentem. Jacob nem mondta, hogy kell fordulni.

„Fék, fék,” mormogtam magamnak, és ösztönösen lecsaptam a bal lábammal, mintha a járgányomban lennék.

A bicikli hirtelenen instabillá vált alattam, először az egyik oldalra dőlöngélve, aztán a másikra. Tovább vonszolt engem a zöld fal felé, és én túl gyorsan mentem. Megpróbáltam elfordítani a kormányt a másik irányba, és az azonnali súlyeltolódás a föld felé tolta a biciklit, még mindig a fák felé sodorva.

A motorbicikli megint rajtam landolt, hangosan ordítva, áthúzva engem a nedves homokon, amíg valami állandóba nem ütköztem. Nem láttam. Az arcom összekeveredett a mohával. Próbáltam felemelni a fejem, de az utamban volt valami.

Szédültem és összezavarodtam. Úgy hangzott, mintha három dolog kuszálódott volna össze—a bicikli rajtam, a hang a fejemben, és valami más…

„Bella!” kiáltotta Jacob, és hallottam, ahogy a másik bicikli moraja megszakad.
Motorbicikli nem szegezett többé a földnek, és én körbefordultam levegőért. Minden morgás elnémult.
„Wow,” mormoltam. Megborzongtam. Ennek annak kellett lennie, a receptnek a hallucinációkhoz--- adrenalin meg baklövés meg hülyeség. Valami ehhez közeli, valahogyan.
„Bella!” hajolt felém nyugtalanul Jacob. „Bella, életben vagy?”


„Jól vagyok!”-suttogtam.

-Bella!És a baba.-kérdezi Jake.

A baba több mint jól van.Ő is élvezte.De nem hiszem hogy egyhamar ujra csinálom.Az Ő érdekében.Szerencs hogy az apja vámpír.Igy nincs semmi komoly baja .Még én is jol meg usztam !mindha....mindha a baba is tele lenne adrenalinnal.A babám védett meg.

-Remekül.!-mondom boldogan.Jake egy kicsit furán nézet majd igy szolt:-Honnan veszed?Mi van ha...-kezdi.

-Nincs semmi baja.-suttogtam.Hogy aggodik értünk.

-Oh Bella vérzik a fejed.-mondja majd leveszi a felsejét és a homlokomra nyomja.

Csak most vettem volna észre Jacob milyen helyes?Az izmai csak ugy....Istenem,.....megigézöek.

Jake elboditott volna?Olyan hülyének érzem magam.Hogy nézhetek rá?

Edwardra hogy néztem ilyenkor?Persze ez teljesen más.Mert Edward amikor elbodit sz összeesés szélén álok.De most csak álok és nézem a testén ,az arcát.A helyes arcát.Ő most olyan sovárgoan néz.

-Olyan helyes vagy Jake.-suttogtam.Ezt hangosan mondtam volna?Egyból el is pirultam.

-Nagyon beverhetted a fejed Bella.-mondta hacagva.

-Igezad lehet!-mondtam.Biztos igaza van.Huuhh.

-Na most haza viszlek!-jelentette ki.-Ne vigyelek mégis korházbe?Bármi...történhetett a kis babával.-mondta-Én csak a ti érdekeiteket nézem.-suttogta.

-Nem!-mondtam.-Nincs semmi bajunk.De köszönöm Jake.

-Ne köszönd.

-Ha megszülök ...még motorozhatunk majd.-mondtam.

-Mindenféleképpen.

-Oké.Akkor majd talán a baba is nagyot nevethet a mamája hülyeségén.

Jake felnevettet.

-Akkor még nem nevetni fog hanem hülye fejeket fog vágni.-mondta.-A növérem testvérének a lánya ilyen.Amikor én,a bácsikája valami hülyeséget csinálok ,hülye fejeket vág.

Felnevettem.

-Télleg?Akkor majd ha egy kicsit nagyobb lesz.-mondtam.

-Látom te már elöre gondolkodsz!-mondta.-Örülök hogy most már ha egy kicsit is de boldog vagy Bells.

-Én is örülök.-mosolyogtam rá.De ez nem igy volt ,ez csak a felszin.Belül a halált kivántam.

Igen a halált.Nélküle az életem nem sokat kér.De mégis a kicsibabámnak szügsége van rám.És már csak ezért ki kell birnom.

-Na menjünk Bells.-mondta.

-Oké.

Majd elindultunk.Még Reenével beszélnem kell telefonon.Azt mondta amikor tud majd elön ide Forksba hogy megnézze hogyvagyok.Egy kicsit nehezére eset elfogadnia hogy egy olyan férfitől várok gyereket aki elment...elhagyot.

5.fejezet Jó barátok


5.fejezet Jó barátok

Már egy teljes honap telt el miota tudom hogy terhes vagyok.Holnap kezdödik a terhességem 2.honapja.
Igen!Terhes valakitől aki elhagyott.De ami ennél is fontossabb egy vámpírtol.
Amikor Chatlinak bejellentettük Jakevel hogy terhes vagyok.Hogy ugy mondjam ideg rohamot kapot.
-Mi?Terhes?-kérdezi Charli.-Attól a szemét Cullentöl?
-Apa...-mondtam elcsuklo hangon.Nem szeretem amikor igy beszélnek Edwardról.Nem az Ő hibálya hogy nem vagyok neki jó.Az csakis az én hibám.-Kérlek ne...-majd elötörtek belölem a könnyek.
Mégint Jake volt az aki ottermet melletem olyan gyorsan és simogatta a hátam hogy nyugodjak meg.
-SSs ...nincs semmi baj.-suttogta Jake.

-Bocsás meg kislányom...-jött oda apa.-És...szóval...meg akarod tartani?-kérdezi.Én gyorsan felnézekrá könnyes szemmekkel.-Ugy értem én...veled leszek de birni fogod egyedül?-kérdezi.
-Nem!-jellentette ki Jake.Egyedül nem fogja!Ezért én mellete leszek.
Majd felnéztem rá.Megtöröltem a szemem és hálás pillantást vettetem rá.
-Jó!-jellentette ki apa.-De most..körözést adok ki Edward Cullen ellen,miszerint gyerek molasztálás tett.-jelenti ki.
-Apa...-suttogtam dühösen
-Jójó!De amit veled tet...azt nem uszhatja meg!

-Már azzal rosz neki hogy elhagyott egy ilyen lányt.-dühöng Jake.-Már emiat sajnál szegényt.-mondta.-Vagy nem!
Na igen molesztálás.Még csak nem is Ő erösködött hogy feküdjünk le,hanem én.
Elösször azt hittem megbántam!Mert lehet hogy tovább maradt volna,mig el nem éri ezt.De most hogy tudom terhes vagyok nem nagyon bánom.Már most szeretem ezt a csöpséget ami a hasamban növegszik.
Még nem látcik hogy növekedne a hasam,de az orvos azt mondta normális ha a gyermek kis növésű.
Egyszoval kis növésü.
De néha mikor rá gondolok az életem ismét háttérbe szorul.Mindha nélküle már nem lenne..Nem vagyok felkészülve.Mikor Ő elment elvitte magával a lelkemet amit ugy védet.Már nem létezik.A szívem csak az övé,most és mind őrőkké.

Inkább meghalok de neki mindig élnie kell.Engem egy valami vigaztal.Hogy létezik.Semmi más.
Itt hagyot valamit magából.A közös gyermekünket.És minden mást elvit magából.
-Alice!-irtam a gépembe.-Elmentél....mind elmentetek.Te.És....Ő is.Mikor elmentetek....elment valamiit magatokkal vittetek belölem.Nem tudom hogy de mégis.Nem is tudtam hogy létezik egy ilyen

csoda.DE....Ő töle maradt nekem valami.Egy olyan valami amiért érdemes élnem.....
.....Terhes vagyok Alice.
Elküldtem.Ez ebben a két honapban legalább a 100. üzenetem.De soha sem sikerül elküldenem.A gépen nagy vettükkel,mindig:Sikertelen!
De már vége...csak egy dolog érdekel.A gyermekem.Csak Ő.Mert tudom hogyha majd csak ránézek
Ő fog az eszembe jutni.Az apja.
A rémálmok amik gyötörnek!Most nem csak a kisfiús álom.Az már ellötte is volt hogy Ő elment.

Amiket most álmosok azok csak rola szólnak.Szegény Charli nem tud rendesen aludni tölem se Jake.
Igen Jake Ő ahogy igérte velem maradt.De nem lehet egy apát potolni.Sem egy szerelmet.Őt sajnos senki sem tudja potolni ,se átvenni a helyét.Mostanában a suliban senkivel sem áltam szoba.Senkivel.
×
×
×
Másnap mikor felkeltem nagyon éhes voltam.A terhességi szakaszomban még ennyire éhes soha sem voltam.

Lementem Charli már elment.Mostanában késöbben kelek.
Tojásrántottát szeretem volna csinálni.Felraktam a serpenyöt és ptobáltam tűzet gyujtani.De nem ment.
Olyan budos lett hogy nem kaptam levegőt.Ekkor valaki háturól megfogta a derekam.
Nem inkább egy fuvalatot éreztem a derekam környékénél



Ne csináld Bella.A végén még megfuladsz.Vagy a legrosszeb esetben felrobban a sűtő vele együt te és a baba.-halottam meg egy bársonyos hangot mögöttem.Edward.Majd egyból megfordultam.Egy pillanatra láttam Őt.Majd megfordultam és tovább proválkoztam.Ekkor pont elöttem megjelent Ő.

Megigérted hogy nem csinálsz semmi hülyeséget.-mondta Edward.
-Te meg azt hogy nem hagysz el!-suttogtam.
De mégis megált a kezem.Ő meg eltünt.A tojás már nem annyira érdekelt.Ettem sok zappejhet és suliba indultam.Mi lenne ha....igen csak akkor látom ha valami hülyeséget csinálok.Akkor jó!Azt csinálok!
Alig vártam hogy vége érjen a sulinak.
Már mentem is Jakehez Két motorral a kocsimon.Lapush csak negyen óra volt.
Mikor kiszáltam már meg is láttam Jaket.
-Bella!-kiáltott.-Nem sokára indultam volna.
-Ma nem!-mondtam.-Kérhetek valamit?

Odajöt majd megölelt és egy puszit nyomot a homlokomra.
-Amit csak akarsz!-mondta arcán egy gyögyörü mosolyal.
-Segitenél megépiten egy motort ,két motorból?-kérdezte.
Egy kicsit furán nézet majd igy szól:-Megkérdezhetem miota érdekelnek az ilyenk?-kérdezi.
-Én csak.-keztem.
-Mihelyt megszűltél megcsinálom!Csak most nem igazán ajjánlatos_!_-mondta.
-Nem Jake.Én terheség alatt szeretném hogy megcsináld!És ha hamar kész.Akkor akár terhes vagyok akár nem akkor is motoroznék.CSak ha megtanitasz.Mert nem igazán szeretném kiteni a babámat ilyen veszélynek.
Egy kicsit váratlanul érte a válaszom,de azért bolintott.
-Rendben!De addig nem engedlek motorozni amig nem megy olyan jól.Kezdö is és terhes is vagy szóval,
veszényes!De rendben!Majd ha sokat gyakorulunk jól fóg

Majd a kocsimhoz ment és leszedte a ponyvát .A mostorokért nyult és leszedte az egyiket,lettete.És már nyult a másikért.

-Huuu..Jake!Biceoszed az van.-suttogtam.Iszunyu nehéz lehet.Nemkem három férfi rakta fel.Azok is küszködve.Neki megsem kottyant.
-Jah..Ahogy látod izmossabb  vagyok.-mondta komorul.
-Gyurni jársz?-kérdezem.
-Nem!-suttogta.
De az meg hogy lehet.Tavaj Óta sokat változott.Errősebb ,nagyobb,férfiasabb.Nagyon megférfiasodott.
Már töbnek néz ki mint Ed...Ő.
Bevittük az ő kis,,mühelyébe" ami a garázsában volt,és neki létott az egyik motor szétszedésének.
Ahogy figyeltem valamire rájöttem.Hogy nagyon fontos számomra.Ő a legjobb barátom.
Melletem volt mikor Ő elment.Segitett.De melletem volt ,és csakis ez számit.
-Jake..te egy igazi jó barát vagy.-suttogtam.Majd rám emelte tekintetét.Barna szeme teli voltak baráti szeretettel.
-Te is Bells..Te vagy a legjobb barátom!-suttogta vissza.
Majd egymást figyeltük hosszú percekig
November
December
Január
Január elseje van.Nem rég volt Új év.Az az tegnap.Ma fejezte be Jake a motort.November 7.-e ota csinálja ,most meg Január 1-van.Pontosan 1 honap és 6 nap alatt suli mellet csinálta meg.Igy most kettő motor helyett, egy van.Készen,tökéletesen.
Na jó amikor azt mondom tökéletesen ,azt mondom hogy használt létére tökletes.
Most épp a gép elött ülök és Alicenek irok.Amit sohasem kap meg.
-Alice!Az elmült 1 honapom nagyon jol telt.A terhességem több mint a harmadik honapjában vagyok.a hasam elkezdett nöni.Persze még csak nem is látcik annyira.Mindha fel éledtem volna.Jakeval olyan jó lenni.Mindha ujra olyan boldog lennék mielött elmentetek.De még mindig ott az a nagy Úr.Én ujra akarom Őt látni.Ezért megkell tenem mindent.
Szeretlek titeket!
Egy kicsit aggodók.Ma kezdünk el motorozni ,,próbálni".Jake igy fejezte ki.Még nem akarja szt a szót használni hogy motorozól.Azt mondja majd ha végeztünk.

-Bells!-szólitott meg Charli.
-Mond apa!
-Mostanában sokat vagy Jakevel.-kezdte.-Van valami...közted és..közte?
-Csak barátok vagyunk!-mondtam.-Ráadásul legjobbak!
-Őrülük!Tudod...hogy nem látlak olyan levertnek!De a rosz álmok!Meg...-csuklot el apa hangja.-Sohasem felejted Őt el?-Kérdezi.
-Soha!Ő számomra....Ő..-keztem de nem tudtam befejezni.
Értem!Nagyon sokat jelenetet neked.-suttogta.-Nekem is!-mondta.Furcsán néztem rá.-Már mint te boldog voltál!És ennek Ő volt az oka.De most gyülölöm,mert igy látllak.Hiába próbál Jake segiteni.Olyan vagy mint egy élöhalott.Aki próbál éledezni,de nem megy.-monta.

-Jaj apa...-mondtam.Majd megöleltem.-Köszönöm.
-Na nekem mennem kell !Majd találkozunk.-mondta.
-Hihetetlen hogy hétvégén is dolgoznod kell.-mondtam.
-Ez a munkám Bells!-mondta-De igazad van.Maradjak?
-Ne!Nem kell el vagyok Jakevel.CSak mégis....-kezdtem.
-Köszönöm Bells!-mondta majd megpuszilta a homlokom és elment.
Én egy 1 Órával később indltam.Lapushba.Jakehez.A legjobb barátomhoz.Aki motorozni segit.
De nem tudja hogy miért szeretnék motorozni.Persze én magam sem tudom hogy sikerülhet.Látnom Őt.
Már indultam a kocsim felé amikor valaki megragadta a csuklomat.Felnéztem és két csillogó barnaszemű szempárral találtam szemben magam.
-Jake...-suttogtam.
-Bells.Remélem nem baj hogy idejöttem érted csak mert nem teljesen Lpushig megyünk és csak a benzined fogyna.-mondta.
-De ki hozott el?Gondolom nem futva jönnél?-kérdeztem.Majd felkuncogot.
-Nem vagyok olyan gyors.-mondta.-Embry az egyik barátomnak dolga volt a városba és Ő hozott.-Majd elkomorodott.-Tudod én és Embry...Nem kertelek azzal a szemét Sammel log.
Az a kedves fiú?Aki Jacobnak sokat segitet?
-Aha.-mormoltam.Mi az hogy én kérdőre vonom?Hisz nincs sok közöm hozzá.De akkor valami eszembe jutott.-És a motor?
Jake mosolya lehervadt.
-Azt elfelejtettem.-Mormolta.-Akkor hiába jöttem.
-Nem!Nem hiába.Nem baj..végülis.De akkor induljunk.-mondtam.
Majd beült mellém.Végig arra gondoltam hogy mikor megfogodt,olyan forroság öntöt el.Szó szerint.Jake böre forró volt.Nagyon.De most nem ezzel kéne foglalkoznom.
Meg áltam és vártam hogy Jake felrakja a motort.Gyorsan megvolt.De az én oldalamon nyitotta ki.
-Bells.Kérlek had vezzessek.Az utat csak én tudom!-kérlelt.
-Akkor mond és én arra fogok menni!-mondtam.
-Kérlek.-suttogta.
Igen, azt kell mondanom.A szemei csak ugy csillogtak.Mindha el akarna csábitani.De végül elvettem a tekintetem róla és arréb csusztam.
-Kösz!-sugta oda nekem.
Majd elinultunk.Olyan jol,lassan és precizen vezetet.Pedig nincs is joksia.
-Úr isten.-dünyögtem.Ő gyorsan lefékezett és rám nézett.
-Mi a baj Bells?-kérdezi aggodva.
-Nincs is jogsid!-suttogtam.
-Ja,csak ez?-mondta és ment tovább.
-Mi az hogy csak ez?-kérdezem.
-Már megvan!Charli jovoltából.16 vagyok egy év ide vagy oda mondta és segitett.De a vizsgát már nekem kellet lerakni.Ami nehezebben ment mint Charli erőfeszitése.Ne értcs férre a kocsikhoz értek!De sok a bonyodalom.
-Aha..csak..-keztem.
-Hadjuk!De Bells.-mondta én meg rá néztem.Ő engem figyelt.(Mert ép piros volt a lámpa)-Bizz bennem!-suttogta.
Én meg csak néztem gyögyörü szép sötét barna szemeit.
És biztam benne.

Fő szereplők:


Bella Swan

Edward Cullen

Jacob Black

Alice Cullen

4.fejezet Váratlan



4.fejezet Váratlan

1 hónapja már hogy Edward elment,és ezzel ugymondva el is hagyot.Hisz azt mondta ,nem kellek neki.De bárcsak olyan könnyü lenne ez az egész.Gyülölnöm kéne ,mert kihasznált.De nem tudom,ha nem szeretém nem feküdtam volna le vele.Most hogy nincs velem csak még jobban szeretem.Biztos zokognék hogyha Charli nem lenne a közelemben.Mostanában vele is érzéketlen vagyok.Jacob sokat jár látogatoba amikor velem van megkünnyebülök.De azt mondta:-Nem birom nézni ahogy szenvedsz Bells!Mozdulj ki gyere velem moziba vagy valami.-ezt mind suttogva elcsüklo hangon mondta.De az űr ami most a melkasomba van semmi sem tudja begyogyitani.De fura mert amikor Jake szenved...olyan mintha én is szenvednék.Ilyen egy igaz barát.
Ma árjön Jake!Mert én nekem el kell mennem.Sűrgos ügy!-mondta Charli.

-Apa...te most bébistitert kérsz fel hogy vigyázzon rám?-kérdezem.Egy ki idegességel a hangomban.
-Nem!Jake ajánlotta fel hogy ne légy egyedül.-mondta mentegetözö hangon.
-Rend....-megint.Megint hányinger.Ma már hánytam egyszer.Futtottam fel a lépcsőn,be a fürdöbe,majd hányni keztem.Ezek a hányások ma kezdöttek.Bisztos a veszteség miatt.
-Bella...-halottam meg Jake hangját.-...Bella jól vagy?-kérdezte mikőzben legugol mellém.
-Menj ki....kérlek!-szóltam rá!Hisz itt hányok,nem nagyon szeretem ha mások látnak hányni.Ha most...Edward ...is itt lenne biztos jobban zavarna.Már megint Edward.Mért jukadok ki mindig nála?
De megsem mozdult mellőlem.Megfogta a hajam hogy nehogy lehánjam.
-Bella még ma elviszlek orvoshoz!-idegesekedett Charli.-Biztos Ő hozta ki belöled.
-Charli!-szolitotta meg Jake.-Emlékezz miért is jöttem át?Mert el kell menned majd én elviszem.-mondta.Miközben feláltam és fogatmostam.

-Nem szügséges csak elrontottam a gyomrom!-mondtam.De még mindig a hányinger kerülgetett.
-De igen!-mondta.-Kérlek!Nagyon agodom.-nézet bele a szemembe .A szemei kimutatták minden érzését.
Szomútuság,Félelem ,Aggodalom és...és szenvedély.Igen! Sovárgó szemekkel néztem.Elbüvölt volna?
Lehet de most ugyis mindegy.Nem akarom hogy miattam agodjon!Ha elmegyünk orvoshoz és azt mondja semmi komoly,akkor biztos megnyugszik.
-Rendben!-suttogtam.Arcán nagy mosoly terült szét.De a szemében mégis észleltem szomuruságot.Nem birom hogy igy néznek rám azok akiket szeretek.
-Gyere segitek!-mondta.Majd fekisért a szobámba én lefeküdtem.Ő leült mellém egy székre.Rámosolyogtam majd ,mecsuktam a szemem.
Aludni nem tudtam.Aztán hirtelen egy forro érintést éreztem a homlokomon.Ez nem olyan volt mint Edwardé. Mert az perzselt és vágyat hozott elő bennem.Ez meg csak mint baráti nem is egy nagyon közeli ember...Már megint Edward.-Jake...-suttogtam.
-Itt vagyok!Aludj egy kicsit.-mondta.Majd megfogta a kezem.
Ezutén suttogást halottam.Gondolom Jake és Charli volt.
Mikor már suttogást sem halottam,megint megjelent elöttem az a álom kép ,amii hetek ota kinoz.
,,Éppen egy réten álok.A karomban egy kisgyermekkel.Becézgetem ,simogatom, és puszilom.Kb egy éves kisfiú ha nem több.És akkor a rét másik oldalán megjelent Ő Edward.Mikor a kisfiú észrevette egyből megprobált odatotyogni.Edward legugolt és kinyujtatta a kezét a felé topogó kisgyereknek. Mikor Edward megfogta, és látni lehtet hogy ovatos nagyon.A kisfiú azt mondogadta:Apa.Nagyon szép hangja volt és mégis olyan kisgyerekes.Aztán Edward Felnézet egyenesen a szemembe.
Olyan érzékien mindha feltudna falni.Majd rám mosolygot,és felém kezdet sétálni,
a kisfiúval a kezében.Lassan emberi tempoban jött.
Mikor megált elöttem pár méterre ,mélyen a szemembe nézet,és ajkait az egyémekre
tapasztotta.Olyan érzékien csókolt.Majd mikor rámnézet azzal a csibész mosolyával.
A kisfiú a karlyaiközt ficánkolni kezdet és azt mondta :Mamit akarom!-Ez nekem szólt?
Majd Edward átadta.Győnyörű szemei csak ugy csillagtak mikor minket nézet.
Ekkor három vámpír ugrott elő a bokorból.Mindnek vörösen izzot a szeme.

 Edward elöttem védekező álásba ált,majd rá vettete magát a legelől lévőle.
 Ezután morgások,vogcsattanások történtek.Mindent olyan tisztán léttam.Ahogy Edwardot
Cafatokra tépik.A kifiú a kezemben sirni krzdett,mindha ő is mindent tisztán látna.
Edward...Ne...Edward..-ugrottam fel az ágyból.Körülnéztem és Jake féjdolammal teli szemével találtam szemben magam.
Bella...-suttogta.-Rosszat álmodtál?-Kérdezi megtört hangón.Majd felál és odajön hozzám.Leül az ány szélére.-Most azzonal beviszlek a korházba!-jellentette ki.-Nagyon rosszul nézel ki!
-Jake...-kezdtem.De nem legesen leintett.-Rendeben!
 Felált és kiment hogy átöltözhessek.De az ajto elöt meradt és idegen nyelven beszélt magában valamit.Mire átőltöztem,csak rosszabul lettem.Talán Jakenek igaza van.Mostanában eléggé


Fura vagyok.És rosszakat álmodok.Megint rám jött a hányinger és már futottam is a fürdöbe.Halottam ahogy az ajtom csapodik,a másik pilanatban Jake simogatja a hátam.Felsegitett fogatmostam .
-Bells...-kezdte.-Iduljunk!
Mejd feláltam fogatmostam ,és kisiettem a kocsihoz.


Jake az uton szotlan volt.Csak simogadta a hajam.Ez egy kicsit zavart is volna ha nem



lett volna jó érzés.Jake a legjobb barátom ...azt hiszem.Ha Edward itt lenne vagyon Jake közelsége ilyen megnyugtató lenne?Már megint Edward már jukadok ki mindig
nála.Bár megint fáj!Akármivel próbálkozok,elfelejteni ugy sem fogom...soha...
-Bella!.szólalt meg végül Jake.-Te és Edw..-Az arcomat látva elhalgatott.Majd folytatta.-Ő,és közted,történt valami ami megmagyarázni mi bajod....-elcsuklott a mondat végére a hangja.
Nem értettem mire gondol.De aztán meg volt.A hányás az álmok az evés zavar.
Hangosan felkuncogtam.Kérdön nézet rám.





-Nem vagyok terhes Jake!-mondtam.Én tudtam hogy ugysem lehetek mert egy vámpírnak nem lehet
gyereke.És én csak Edwar...Vele feküdtem le.
-Mért vagy benne olyan biztos?-kérdezi.-Talán ...nem...nem!-nem birtam nézni se halgatniahogy küzköd a megfelelő szavakkal.
-De igen!-suttogtam.
Nem birtam rá nézni.Mit gondolhat?
-Az a szemét!Itt hagyott?Mi van ha télleg terhes vagy?-dühöngöt Jake.

-Jake én...-keztem.


-Majd meglátjuk Bells!De ha ennek köze van hozzá!-suttogta.Majd megfogtam az arcát.
Olyan mellegség öntött el.Aggodik értem.Ez valahol jól esik.De félek.
-Megérkeztünk.-dünnyögte.
Kiszált és segittet kiszálni.Olyan fáradtnak éreztem magam hogy,segitenie kellet menni.
Jake szólt egy növérnek majd vártunk.Mejd megjelent az orvos és bekisért az orvosiba.
Szólni akartam Jakenek hogy maradjon kint de Ő is jött.
-Nős ha jól látom sok próbléma van Miss Swan és sápadtnak is néz ki.-mondta az orvos.-Mikorvolt az utolsó menzesze?-kérdezi.
Jake melletem megfeszült.Várjünk csak!Már ....Ezzel nem is foglalkoztam mota..ő..
Eleztem magamban számolni.De mindig annyi jött ki.UItoljára 1 és fél honypja.Te jó...ég.
-Úristen.-suttogtam.
-Na láttja meg van mi a próbléma.
Eccerűen nem lehet.
-De....-keztem.
-Hogyha megakar bizonyosodni nézzük meg ultrahangon.Ott biztos kiderül terhes-e.
-Rendben!-szólt Jake.Nagyon feszülten.
Feláltam és az ultra hanghoz kisért Jake.Lefekudtem a mellete lévő ágyra és vártam.
Az orvos felhuzta a polom és valami masszát kent rá és rá tete az ultrahangot.
Ekkor egy kép jelent meg.Nem tudtam kiigazolodni rajta mit kéne néznem.
-Kétség sem fér!Maga terhes.-mondta.-Őn az apuka?-nézet Jakre.Ő a fejét rázta.-Szóval Dr.Carlisle fia.-suttogta.Inkább magának.Itt mindtenki tudott rólunk Edwardal.-Sajnálom,Miss Swan.Kér egy ultra hang felvételt.
-Igen!-mondtam gyorsan.Még most sem tudom elhinni hogy gyerekem lesz ,tőle.Valami vigasz féle.Nem?
Jake nagy levegőt vett.Majd igy szólt:-Köszönjük Dr Úr.
-Majd a részleteket megbeszéljük a szüléssel kapcsolatban!De még rá ér!-tette hozzá az orvos.
Haza fele Jake még megint simogadta a hajam.Vártam hogy szoljon valamit.
Megált a ház elött felém fordült én meg felé ,és igy szólt:-Gondoltam!
Jake...-suttogtam.
Ujját a számra tette és magpuszita a homlokom.Ez váratlanul ért.
-Ezt megérdemlem!Nem?-kérdezi.
-De csak...-keztem.
-Mi az?-kérdezi.
-Edward is igy bucsuzott el.-mondtam könnyes szemekkel.
-Én...-suttogta.
-Most hogy tudod terhes vagyok....elmész?-kédezem.
Furán méregetett.
-Te....-kezdte.-Te télleg azt hiszed hogy elakarlak hagyni.-kérdezi.-Én ...nekem te vagy a legjobb barátom.
Hálásan néztem.
-Szeretlek mint a kishugomat Bells!-mondta.-Nagyon szeretlek.-suttogta.
-Én is Jake.-suttogtam vissza.
Bár Edward ulne melletem és Ő mondogatná ezt.Jake egy jó barát...De Edward.
-HA... megengeded...Veled maradok és vigyázok rád!
-Igen!-mondtam határozottan.Edward nincs itt?Akkor megpróbálom olyan lenni hogy senki sem vegye észre hogy szenvedek.Erős leszek!
Majd megőleltem Jaket.
-Olyan hálás vagyok neked Jake.
-Ne legyél!-suttogta.-Ha szenvedsz akkor én...-kezte de abba hagyta.
-Akkor én?-kérdezem vissza.
-Minden kovet megmozgatok hogy ne szenveny.
Rámosolyogtam.
-Essünk túl Charlin.-mondta.
Elborzadva néztem rá.
-Úr isten!Charli....meg....Renée.-suttogtam.
-Nyugi melleted leszek!-mondta.
Most jön majd az hogy mért nem védekeztetek ha már lefeküdtetek?Ezt Renéetől várom el.
És egyáltalán miért feküdtetek le?Na ezt meg Charlitól.
-Köszönöm Jake.
Ő szép barna szemeivel engem nézet...


3.fejezet A vég




-Nem!-kiáltotta Edward
Felém vetődött,én pedig nekiestem az asztalnak.Az asztal összeroskadt,a tortaés az ajándékok, virágok és a tányérok szanaszét szorodtak.Én meg egyenesen a kristálytörmelékbe zuhantam.
Jasper Edwardnak ütközött, akkora csattanással, mintha két szikla ütközött volna össze egy hegycsuszanlásban.
Aztán egy másik hangot is halottam mély,ijesztő morgást-Jasper melkasából mélyéből tőrt fel.

Megpróbált Edward mellet elmenni,miközben a fogát csattogtatta,alig néhány centire Edward arcától.
A következő pilanatban Edward hátulról megragadta Jaspert,és acélkemény karjának gyűrűjébe szoritotta,de Jasper vergődve szabadulni próbált,vad ,üres tekintetét lenem véve rólam.
A megrászkodtatás azzonal lövette a fájdalom.A zongora mellet estem a földre,ösztönösen elöre nyujtottam a karomat,hogy fékezem az ütközés erejét,bele egyenesen az éles üvegtörmelékbe. Csak most juttot el a perzselö éles fájdalom,ami a csuklomtól egyesenen akönyökömig hatólt.
...Kábultan és összezavarodva néztem fel a karomból ütemesen lövellő élénk piros vérsugárról-hat mohó vámpir lézasan csillogó szemébe.
Egyedül Carlisle maradt nyugot.És parnsolo hangot hallatot.
-Emmet Rose vigyétek ki Jaspert!
Emmet bólintot ezutal mosolytalanul.
Emmet megfogta Jaspert aki vergödöt karjaiban.Szemét lese véve rólam.
Edward falnal fehérreb arcal,még az a szokásos arcszinénél is sápadtam  ugrott elém védekező álásba.
Esme rám nézet szégyen ittas arcal.Majd igy szól:Sajnálom Bella.-és már megy is ki.
Jaspert kivétték és Edward még mindig elöttem áll.
-Edward engedj Bella közelébe!-parancsól rá fiára Carlies.
Edward megsem mozdult.Felém nézett aggodalmas szemekkel és megadoan engedi apját hozzám.
Carlise letérdelt elép hogy jobban szemügyre vegye a sebemet.
-Tessék Carlislei.-nyujtott oda neki agy törülközöt Alice.
Carlilei a fejét rázta.
-Túl sok az üvegszilánk.
A vérszagtól szédülni keztem.
-Bella itt lekzelhetlek vagy vigyelek korházba?-kérdezi Carlislei.
-Itt.-suttogom.
-Hozom a táskádat!-mondta Alice.
1 óra allat befejezte az öltést.Ez idő altt Edward multjáról beszéltünk.(New Moon 38.o-)
Mivel kiküldte Edwardot.Istenem ha nem lennék ennyire béna akkor ez az egyész elkerülhetö lett volna.
Sok mindent tudtam meg.Zöld szeme volt.Az anyja imádta.
És félti a lelkem,ép ezért nem akar átváltoztatni.
A kocsiban hazafelé morgot.És azt mondogadta ,,Másodszor és utoljárs"-mit jelenthet? Bocsánatot kell kérnem!Minden féle képpen.
Kisegitett a kocsiból.És megölelt.Én vissza öleltem.Vajon mi lehet a baj?
-Bella...-suttogta-...szerelmem.-Elengedet és bejött velem.Jake egy cetlit hagyot miszerint:
Apám értem jött!Köszönöm a vendéglátást!Nem akartam senkit felébreszteni! Űdv:Jacob
Felmentünk.Elszerettem volna éntézni az emberi teendöimet.Oda mentem hottá és átoleltem.

-Meggyek elintézem az emberi teendöimet!Maradj itt kérlek.-suttogtam a fülébe.
Bementem a fürdöbe és levetköztem majd elmendtem lezuhanyozni.15 percig lehettem ben mikor kijöttem a kabinból és felvettem az Edwardos pizsamámat.Ez anyit jelent csak akkor veszem fel ha itt alszik.Ha meg ép vadászik vagy más dolga van egyrongyot felveszek és kész.
Ép indultam ki amikor két hideg kar a derekam köré csavarodott.Felnéztem és Edward mesés arcával találkoztam.Ajkát ajkamra érintette és gyengéden felemelt majd az ágyra rakodt.Levette magáról a polot és a gatyáját.Azután levette a pizsama flsőmet majd a gatyám és magáévá tett ismét.Pedig azt mondta soha többé.,,Egyszer egyetlen egyszer!Érted Bella"-mondta.De akkor miért?Most nem számit lassan elértük a gyögyört és csak ez számitott.
-Ahhh.-elértem.Ezután méj álomba merültem.
Reggel mikor felébredtem Edward nem volt melletem.Egy űzenetet viszont találtam.
Bella!
Ma nem megyek suliba!De majd ma még lehet hogy találkozunk!Olyan szépen aludtél hogy nem tudtalak feébresztni!Százszor ölel Edward.
Egy kicsit szomurú vagyok de ha sut a nap akkor nincs mit tenni.Mentem hogy elhuzzam a függönyt és láttam hogy nem hogy a nap sütne még esik is az esső.De akkor Edward miért nem jönn ma suliba?Ránéztem az orára és elkerekedett a szemem.Elfogok késni.Még a lila foltokat is el kell tuntetnem.Rá néztem az ágyamra.Tegnap este fel se tünt hogy uj az ányam.
-De mikor?...-kérdezem magamtól.
Abban a negyedórában csinálta amig én a fürdöben leleményeskedtem.De gyors.De egy vámpirtől elvárható.-mosolyodtam el-.
Suliba menet elgondolkoztam.Hány óra lehetett amikor hazaértünk?Medig szeretkeztünk?És egyáltalán miért?Nem mindha bánnám, de Edward nem ilyen ovatlan!Ha azt mondja egyszer akkor egyszer.És az is haladás hogy bele egyezet.
Megérkeztem.Itt ez a sok kérdés és semmi!
Halottam hogy becsöngetnek.Már futottam is az épulet felé.
Mikor beértem a tanár már bent volt és én elvörösödve mentem a helyemre.
Edward és Alice nélkül a napom olyan volt mint gy Őrőkké valoság.Ha lehet igy nevezni.Ebéd közben egy csomó barátomat lefényképeztem.Köztűk Jess ,Mike,Eric,Angéla,Tayler és egyébb barátaim.A nap végére a kocka üres volt.Szerencse hogy Alice végyképezet a ,,Bulin" igy a Cullenekről is van kép főlleg Edwardról.
Mikor hazamentem készitettem Chari-nak valami vacsorát.Az után kimentem kivinni a kukát.
Mikor befelé igyekeztem, megláttam Edwardot felém közeledni.Szemében csak megvetést láttam.Arca mint egy hideg maszk.Rámosolyogtam de neki az arca sem rebbent.
-Beszélnünk kell!-suttogta.-Sétájunk egyett!
Nem feleltem.,,Ez igy nem jó!Ebből valami nagyon rosz lesz"-Suttogta a fejemben egy hang.
Mielött vélaszóltam volna elkezdet az erdő felé vezetni.Majd megált.És nekidőlt egy fának.Arca még mindig olyan volt mint egy hideg maszk.
Szép kis séta!
-Beszéljünk!-Mondtam.Hangomban érezhető volt a bátorság-
Edwárd vett egy mély levegőt.
-Bella mi elmegyünk innen!
Én is mély lélegzetet vettem.Számoltam ezzel a lehetöséggel és, eltudtam jogadni.
-De miért éppen most?Már csak 1év....
-Bella Carlisle még harmincnak sem néz ki!És igyés harmincháromnak mondja magát!Legfőbb ideje hogy elmenjünk!
Ez meglepett.Eddog azt hittem azért mennének el hogy boldog életük legyen.Miért kéne innen elmennünk , ha Ők is elmennek?
Rámeredtem, és küszkedve próbáltam megérteni mire gondol.
Hidegen nézet vissza rám.
Hirtelen rámjött a hányinger ,mert rájöttem,hogy vérreértettem.
-Amikor azt mondtad ,,mi"...
-Akkor természetesen rám, és a családomra godoltam.-mondta nagyon lassan és tisztán.
Gépiesen ingadtam jobbra -barra a fejem, hátha kitisztul.Edward várt.Beletelt néhány percbe mire válaszolni tudtam.
-Oké.-mondtam.-Veletek megyek.
-Nem jöhhetsz velünk,Bella.Ahova mi megyünk....nem neked valo hely.
-Minden hely nekem való,ahol te is ott vagy.
-Én nem vagyok hozzád való Bella.
-Miket beszélsz?-suttogtam.-Te vagy az életem legszebb és legjobb része.
-Az én világom nem neked való!
-Ami Jasperrel történt az semmi!Semmi Edward!Bocsáss meg nekem!-suttogtam.
-Mi?Miért kérsz bocsánatott Bella?-kérdezte.A hideg maszk eccer változott ki simára.-Nem tetehetc Róla!Te semmiről sem tehetc-mondta.
Néhány perc halgatás után, a ujra hideg maszk jelent meg az arcán.
Ez egy emléket szitott fel bennem:,,Anyrászkodást kapok a kedély változásaidon!-mondtam dühösen.
-Bella én azt mondtam jóbb nem barátkoznunk ,nem azt hogy nem akarok!-suttogta Edward."
-Bella!-szolitott meg hidegen Edward.
-Edward....-suttogtam.-Megigérted Phinoxben hogy velem maradsz!
-Amig neked jó!-mondta.
-Nem !A lelkemről van szó igaz?-orditottam.Nagyon dühös voltam.-Carlise azt mondta féltet a lelkem ,de ne tedd!
Sohajtott majd lenézett.Mikor belenézett a szemembe csak a megvetést láttam.Igy még soha nem nézett rám!
-Bella én nem akarom hogy velem gyere.-a szavakadt halkan és preczizen ejtette.Jeges szemei az arcomon.Nézte ahogy megfeszülök,várta a reakciomat.Volt egy szünet,amiben átvillantak a fejemben a hallottak.
-Te....nem...akarsz...engem?-suttogtam.
-Nem!
Flnéztem a szemében.Most a megbánás volt.De aztén rideg!
-Ez megmagyaráz mindent!-mondtam.
-Kérhetnék egy szivességet?-kérdezte.
Bólintottam.
-Ha mgkérhetlek vigyázz magadra!Ne tégy semmi meggondoltatlan.-mondta.
Majd közelebb jött ajkait a homlokomra nyomta.Mad elvette.Ott álhattam egy ideje kábultan mikor felfogtam mi történt.Felnéztem.De Edward sehol.
Sétáltam és sétáltam.Közben Edward nevét suttogtam.Olyan rosszul vagyok.Az övé lettem.Neki adtam testem és elhagyott.Sirva rogytam a főldre.Nem is vettem észre hogy besőtédedett.
Halk morgást halottam.Egyöl a hang irányába néztem.
-Edward?-suttogtam.De semmi.Majd olyan fáradtnak és szánalmasnak éreztem magam hogy összeestem.
Mikor kinyitottam a szemem Charli aggodó szemeivel találtam szemeben magam.
-Becsalt az erdőbe és ott hagyott?-kérdezte dühösen.
Nemlegesen megráztam a fejem.
-Most már nincs semmi baj!Nézd itt van Jake is.-mondta.Majd meglátam.Arcán vigyor ült.De a szemei aggodalmasak.
Hosszu álomba merültem.És megint azt álmondtam mikor...mikor elösször szeretkeztem Edwarddal.
Életem most ért véget.Elvesztettem azt ami a legfontosabb volt nekem.Edwardod.