2010. január 4., hétfő

11.fejezet Kis csoda


11.fejezet Kis csoda
-Már jön!-suttogta Emily.-Kint van a feje.
A sok fájdalom ellenére nagyon megörültem.
A fájdalom ami átjárt semmi ahoz a boldogsághoz képest amit érzek.Bóldog vagyok mert ma meglátom álmaim hercegétől kapot kis csodát.A kisbabámat.Már az sem érdekelt ha meghalok...csak egyszer hadlássam.Jake melletem volt maikor kinyitottam a szemem.Feje olyan torz formát öltött.Nem csodálom.16 éves és épp egy kismama kezét fogja.Szegény....De örülök hogy legalább Ő itt van velem.
Bella.-suttogta egy angyal.Körbenéztem és megláttam Őt.Persze megint csak a fejem játcik velem de akkoris velem van....Most.Éreztem ahogy egy szellő megérinti a kezem.
Mosolyra huztam a szám.
-Bella!-szólt rám Emily.-Egy utolsót lökj rajta és kint van.
Bólintottam.
-Jake!-suttogta Emily.-Túl sok vért veszitett!Mihelyt kivettem a baabát te jössz!
Mi az hogy te jösz?Megöllik a kisbabám?Vagy nekem kell valami?
Egy utolsó lökés ami telt a maradék erőmböl......majd egy kisbaba sirása.
Megcsináltam.Megszületett.De akkor miért érzem ugy hogy fáj az egész testem?A szüléssel járna?
A szemem egyre rosszabbul látta az angyalt.
-Kisfiú!-suutogta Emily.
Kisjiú?Egy kisfiam született.
-Kérem!-utolsó csepp erőmet felhasznélva emeltem ki Jake és az anyal keze közül az egyémet.
Éreztem ahogy valami meleg kis gömböccöt raknak a kezembe.
És amikor megpillantottam elakadt a lélegzetem.Ő engem fürkészet.Már nem sirt.Gyönyörü csoki barna szemei voltak.Bronzvörös haja.És olyan tökéletesen gyönyörü kis feje volt hogy nem lehetett betelni vele.
-Edward Jacobom.....-suttogtam.Láttam ahogy egy bronzvörös kéz simogatja meg a picim fejét.
Én felnéztem és Jake komolyan ragyogó fejével találtam szenbe magam.
Hirtelen sötétült el minden.Éreztem hogy valaki kiveszi a kis csodát a kezemból és Jake orditását és az angyalom szitkázodását.
Ujra klátni akartam a kisfiamat._Az én kis csodámat.
Éreztem a karomban egy kis szurást.És a tűzt ami égette az egész testem.
Álmondtam.
Edward...a kisfiúnk és én.Meg Jake farkas alakban.Játcottunk.Edward azzal volt elfoglava hogy piszkája Jaket.Jake meg azzal hogy piszkálja Edwardot.A kis fiam meg és rajtuk szorakoztunk és játcottunk.Örjitő kis tunemény ez a gyermek!-gondoltam magamban.
Jake kedvesen morgot azzal azt mondva a kisfiúnak ,,Mindjárt jővök˝ elment az erdő felé és amikor vissza jött ember alakiban volt.De én egy pilanatra oldalra figyeltem.Edward engem fürkészet.Én erre nem birtam magammal és az ölébe vettetem magam és megcsokoltam.Ő visszacsókolt.HaLOTTAM KISFIAM TAPSOLGATÁSÁT és Jake moorgását....
Majd feriadtam.Egy korházban feküdtem.
Körül néztem.Senki sem volt itt.Majd meghalottam anyám hangját a folyosoról.
Elösször eltünödök mit is keresek itt?Hisz az iminti álom alig volt pár villanás.Elötte meg ...megszületett a kisfiam Laphusban.
-Nem! most én!-halom meg Charli hangját.
Nem nem....Majd!Addig nézd meg hogy Bella fen e van.-mondta anyám.
-Jó...Jó..-halottam apám morgását.
Egy kis idő mulva nyilt az ajtó és apám barna szemei kikerekedve bámultak.
-Bells.-suttogta.-Fel kelt...Renée!-szól hátra.Majd nem sokkal később meglátom anyát egy kis aprósággal a kezében aki engem fürkész.
Én erre csak elmosolyodtam.
-Mi történt?-kérdeztem.Anya befelé kezd sétálni apával a sarkával.-Szabad?-kérdzem.
-Hát persze szivecském.-mondta anya.Amikor a kezembe veszem az én kis csodában...hihetetlen forróság önt el.Néhány másodperc halgatás után anya igy szól.:
-Emlékszel arra hogy megbotlottál Lapushban?-kérdezi.Bólintok.-Hát megindult a szülés.-Figyelmét kisfiamra teszi.-Koraszülött de nincs semmi károsodás.Egyéséges és gyönyörű.
-Ami még furcsa hogy te is hamar meggyogyultál...-vág közbe apa.-Mármint...a sebeid...-jelentöség teljesen rám néz.Én csak bólintok hogy értem a célzást.-Tegnap elött születet!Renée egyből ide utazott.Csak egy napig volt inkubátorban.-mondta.-Most épp kihozták hogy ...győnyörködhessünk benne.
-Nagyon hasolit az apjára!-suttogtam.
Felnézek és apa feje tiszta ideg.Anya arcán sajnálat van.
-Igen ez egy tény!-mondta apa durcásan.-De a szemei igazából a tieid.
-Barnás bronzos haj!-suttogtam.-Ez nem tunt föl mikor elöször láttallak.-mondtam neki.
Mintha az anyai ösztönök eluralkodtak volna rajtam .Elkezdtem ringatni eme kis terenményt.Ásitott egy nagyot.Olyan aranyosan ásit erre el kellet mosolyognom.Éreztem ahogy apró kezeivel belém csimpaszkodik mint aki soha de soha nem akar elengedni.Éreztem ahogy forró ajkai a bőrömhöz tapadnak mindha puszit adna.MAjd már csak kis szuszogását lehetett halanni.Olyan tökéletes.Őt órákig elnézném soha de soha nem unnám meg.Pici kis szuszogása megnyugtatott.Mindha élettet adott volna ez a kis csőpség.Irányt mutatott...annak hogy ha ez a kis csoda a kezemben van nem kell semmi más.Érdemes élni egy ilyen kis csodáért.Aki az én kis fiam.Akinek Edward Cullen az apja.Mint tökéletes mása csak kicsiben.Pesze nem tagadom belölem is van néhány vonás.És az apámból.Vajon Ő is olyan lesz mint apa ...én...Ki tudja.Egyellöre csak a jellennek akarók élni.Annak a jellenre ahol Ő az én kisfiam.Az én kicsi kis vámpír fiam.Vajon ha Edward tudna róla....Vissza jönne?Őnző vagyok...bevalomm ha eltudnám mondani megtenném.De hogyan?Hogyan érhetném el?Ebben a pillanatban a kisfiam a kis kezével ebgedett a szóritáson.Amit melesleg éphogy éreztem.Majd azt a pici szájába tette.
Amikor felnéztem anyáék már kimendek.Kint a folyoson lehetett halanni a hangját.
Erre csak egy fejrázás sikerült.Renée az csak Renée.
A kisfiam olyan könnyü volt mint egy toll pihe.Nem is éreztem hogy akezemben van.Csak akkor amikor ficánkol.Meg persze ha figyelem.Az én kis angyalom....A kis szerelmem.Azt akarom ameddig csak tudd maradjon velem.Maradjon velem és hagy szeretgessem.Ezt a kis angyalt.
Lehajoltam és csókot leheltem meleg homlokára.Olyan volt mindha felébred volna de csak megint belém markolt.Mint aki soha de soha nem enged el.Ugy érzem hogy már most szeret engem.Egy ,,női" megérzés.
Ekkor valami az eszembe futott.
-Jake....-suttogtam.
Majd pont ebben a percben kopogásra lettem figyelmes.Egy kicsit hezitáltam hogy elnézek az én kis angyalomról de vigül megtettem és igy szóltam :-Szabad!
Begyitott egy fekete pólos fiú.Paul.Mögötte Jake...és a fiúk.
-Remélem nem zavarunk!-mondta Paul szégyenlösen.Nemlegesen bólintok.
Jake már furakodik és oda jönn hozám hogy megpuszilja a homlokom.
-Nagyon aggodtam!-suttogta.-1 órája mentem el hogy idehivjam Pault.-mondta mosolyogva.-És mi vár?-kédezi.-Bella felébredt és épp a kis EJ-vel van.
-Köszönöm hogy itt vagy!-suttogtam.Éreztem ahogy a kicsim lazit a szoritáson.Jelezve hogy mélyen alszik.
-Szeretnék bocsánatot kérni.-szólal meg Paul.-Elvitt a hév!.....Ez az egész....
-Semmi!-mondtam gyorsan.-Nem történt semmi!
-De igen Bella...-suttogta Jake elhalt hangon.
-Mi?Mi történt ?Én és Ej tökéletesen jól vagyunk.
-Had magyarázzam meg!-szólt rám.-Te sok vért vesztettél...majdnem belehaltál...Bella....Adtam valami elikszirt..amiben benne volt a vérem...-én csak halgadtam.De egyenlöre lövésem volt miről beszél.-Hozzám tartozol ezzel.-suttogta.-Halhatatlan vagy!De nem sebezhetetlen!
Meghült bennem a vér.Miről beszél?
-Nem egészen tartozól Jakehet-suttogta Sam.
-NE!-ordit rá Jake.-Ne mond el neki.

Ez rövid lett...DE a kövi rész hosszabb lesz!És ugy tervezem hogy az teljesen Edward szemszögéből lesz!
Még egyszer bocs hogy ilyen rövid!Holnao jön a 12.fejezet.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése