9.fejezet Larurent
Jake 1 hete nem jelenkezik.Amikor én hivom mindig Billy veszi fel és azt mondja Jake nagyon beteg.Mirigy gyuladás.Szerintem meg igazán más itt a próbléma.Eccerűen dühös rám.De az is tégy hogy tűz forró volt az egész teste.De mikor nem?
Nagyon félek hogy Őt is elveszitem.De egy valaki mindig maradni fog nekem.A kisbabám.
-Haló.-szól bele a telefonba Billy
-Haló!Itt Bella....-kezdtem.
-Nincs ithon!-mondta.
És lecsapta a telefont.Apa ezt az egészet végig nézte.
-Jake volt vagy Billy?-kérdezi.
-Jake elvileg nincs otthon.Pedig álitolag beteg.
-Biztos hogy az!-monta Charli.-Bily soha nem mondana olyat ami nem igaz.
Remek már az apám is.És mivan ha Jake eccerűen csak haragszik rám?
Amit persze valahol mag is értenék.De akkor is annyira hijányzik.Miota Ő elment.Jake volt az aki vigyázott rám.A lyuk a szívemben ...a testemben amit Jake elkezdett varogatni...ismét szétnyiloban van.
A könnyeimmel küzködtem.Mostanában olyan érzékeny vagyok.Gondolom a terhesség miatt.
Tegnap orvosnál voltam.A baba nemét még mindig nem lehet tudni.Félek.Csak Ő maradt nekem.Mindenkit olyan hamar veszitettem el.Elöször....Edwardot....majd Jaket ,végül nem akarom Őt is elvesziteni.
Megfogtam a hasam.
Egy elhatározás fogant meg bennem.
Megfogtam a kabátom és a sluszkulcsom.
-Hova hova?-kérdezi apa.Épp horgászni mennek Harryvel.
-Csak kocsikázni!-mondtam.
Kimentem beultem a kocsimba és mér indultam is.
Hogyha Jake nem akar velem találkozni akkor majd megyek én.Persze félek.Nem akarok vele vitatkozni.
És amuygis beteg,nem?
Eset az esső.Nem is inkább szakadt.
Valyon mit mondjak neki.-kérdezem magamtól.-Jól vagy?Na ez hülyeség.
Amikor megláttam Jake házátt.Amikor megpillantottam valakit.Egy kigyürt rövid hajú fiut láttam.Félmeztelen volt.Lehet hogy Sam egyik haverja.Jake mesélt róla.Embryt is Ő csábitotta el.De nem ez a fiú....Jake...
Kiszáltam és követtem.
-Jake.....-szolitottam meg.Ő felémfordult.Elöször engem nézet majd a hasamra szegeszte a szemét és morgott.
-Levágattad a hajad?-kérdezem.-És tetkod is van?
-Bella!Menj el!-mondta feszülten.
Mi?Dehogy megyek....Sam manipulál?-kérdezem.
Dühösen néz rám.
-Sam segit nekem!Őt ne becsméreld!-morogta.-Akit becsmérelned kéne az a vérszivó volt pasid.
Meghült bennem a vér.Honnan tudja?Ki?Vagy.....
-Nem tudom miről beszélsz!-mondtam.Sosem voltam jó hazudos.Ez tény.
-Dehogy nem tudod!Én magam meséltem!-dörent rám.-És az a nyermek amit vársz...az Ővé szoval nem külömb mint az apja.
-Jake....azt jiszel amit akarsz...De a gyermekemet nem bánthatod.-mondtam nagyon feszülten.
Azt hisz amit akar de a gyerekem az tabu.Hogy merészeli.
-Hisz ugy szeretted....mi változott?-kérdezem nyugodtan.-Akárki az apja....én vagyok az anja...Értsd meg!
Arca torz formából fájdalmas lett.
-Sajnálom!-suttogta.-Ha eddig nem bántott...az azért van mert te az anja vagy és....
-Szeret engem.-mondtam.
Jake elmosolyodott.
-El kell kerülnöd!Már nem vagyok az aki régen!-formálodott át arca komolyá.
-Te..most elhagysz?-kérdeztem rekedten.
-Bella én sajnálom!-suttogta.Arca megbánást tükrözött.
-Azt mondtad egy hete hogy soha...-keztem.
-Igen azt mondtam soha nem foglak bántani.-suttogta.-Pont ezért.
-Nem szakithatunk!-mondtam.Mi?Nem szakithatunk?Nem is járunk..-Mármint...nem...nem...
Arca fájdalmasan csillogot.
-Nem bánthatlak!-mondta.-Megigértem!Sajnálom.
Közelebb jött és megfogta a hasamat-Tudom hogy szeret...ahoz képest hogy az apja....-Arca megfeszült..-....vérszivó.De az anja ember ezért én szeretem....Ahogy 1 héttel ezelött is.
Hátrálni kezdett.
-Kérlek!-megint...Nem hiszem el.
-Szeretlek Bells.-suttogta.
-Jake....-suttogtam.
-Hey Jake!-ordit valaki az erdőből.Odanézek és láttom megjellenni Samt..Embrit..És két másik férfit.
Jake oda fordul és igy szól:-Megyek fiúk.
-Bells...-fordul vissza felém.-Csak a te érdekedben...és a baba érdekében...
Majd megfordul és elfut a fiúkhoz.
Én meg ott álok átverten.
Jake vissza fordult és igy szólt:-Megy haza a végén még megfázol...és...ne keress!
Én elindultam a kocsi felé és beszáltam.Még gondolkoztam egy kicst.
Majd beinditottam a kocsit és hazamentem.
*
-Alice!Ismét egyedül vagyok!Félek hogy elveszitek mindent ami fontos volt és lesz-megfogtam a hasam.-Elöször ti Cullenek....Edward....Jake....Mi jöhet még?Ha elveszitem a gyermekem...akkor már inkább kivánom a halált.De hogy ujra emlékezhessek rá.Egy hely van....A mi tisztásunk....
*
Elindultam.Hátamon a hátizsákkal.Ha ott vagyok lehet hogy érezhetem.Félek de ez melékes...Az elmult honapokban sokat féltem.Itt mondtam meg neki hogy mi valojában....Vámpír.
És itt valottunk egymásnak szerelmet.Ami részemről még igazis volt.De az Ő részéről már nem.
És ez fájt ,fájt mer bármit megtettem volna hogy ez a szerelem Őrök és igaz maradjon.
Amikor elértem a mi tisztádunk.A látvány fájdalmasan sajgot a szívem táján.
Vajon Ő tette?Azt mondta mindent ami rá emlékeztet eltuntet.Talán ezt is Ő tette.Csak nem.
De akkor.....akkor....mi történt?
-Helóka!-halottam meg egy ismerős ember hangját.
Egyből odafordultam.Elöttem ált egy barna börü vörös szemű vámpír.
-Laurent....-suttogtam.
-Hát a Cullenek hol vannak?-kérdezi.Majd a hasamra támad a szeme.
Ekkor Edward megjelent elöttem megint.
Hazudj!-mondja.
-Elmentek .....vadászni.-suttogtam.
-Aha!-mondta.-A Cullen csinált fel?-kérdezi.
-Nem felcsinált!-mondtam.-Ő az apa.
Laurent elkerekedett szemmel nézett.
-Na akkor vadásznak?-kérdezi.
-Mi?.....Jah igen.
Hazudj jobban Bella!-mondta feszülten Edward.
-Elmentek!De mihejt visszajönnek.....várd meg!
-Én azt hiszem nem jönnek vissza.
Bepánikoltam.A kicsi egy nagyot rugodt.Laurent meghalotta mivel jó a halássa és odakapta a tekintetét.
-Ő vámpír lesz?-kérdezte.
-Nem tudom!-suttogtam.-Ha bántani mersz engem és a kicsit Edward megöl téged!
-Nem hiszem.
Egy szempilanat alatt elöttem termet.
-Tudod jobb ha én ölek meg!-mondt.-Victoria ugy tervezte kinozni fog!Csak utána öl meg!
-Victoria?-kérdezem vissza.
-Igen!Bosszut akar álni rajtad.
Megszolalni sem tudtam.Victoria.Szivesen meghalnék de....a kicsim.Egyből megfogtam a hasam.
-Ne agondj!Nem fog fájni.És..-itt a hasamra mutatot.-Lehet hogy Őt megmentem ...lehet hogy a hasznomra lesz!Több okból.Egy:Jól jön a Cullenek ellen.Kettő:Lehet hogy jól jön bármire!
Egy kicsitmegkönnyebültem.De csak egy kicsit.
Vártam a halálos csapást.
-Szeretlek Edward.-suttogtam utolsó levegővételemmel.
Ekkor hatalmas morgást halottam.A bokorból 4 hatalmas farkas ugrott elő.
Szoval Ők Őldökölhettek Forksban.A négy farkas neki ment Laurentnek.Nem láttam tisztán.Még a farkasokat sem.
És hirtelen még egy farkas.Föröses barna színe volt.
A társai rátámadtak Laurentre.Ő meg rám fog?
De nem!Gyorsan elvette rólam a figyelmét és rohant társaihoz hogy ltámadják Laurentet.
Itt az idő a menekülésre.
Elkezdtem futni...amilyen gyorsan csak tudtam.
Azért sajnáltam szegény farkasokat....Hisz nekik már végük...És az öldöklésnek is vége.
Most más miatt kell agodnom.
Laurent és Victoria vissza jött.Féltem.Csak futottam az életemért.
Gyorsan berobbantam az ajton.
-Apa!-orditottam be a házba.
-Bella?-jött a konyhából apám hangja.
-Apa...apa....Farkasok.!Akik itt a környéken gyilkoltak azok farkasok!-mondtam rémulten.Közben a hasamra tettem a kezem.
Charli döbbenten nézett.
-Farkasok?-kérdezi vissza.Bólintottam.-És élsz?
Hát persze.Mindenki aki találkozott azokkal a farkasokkal most halottak.Én tuléltem mert nem rám hanem Laurentre támadtak.Én csak ezért éltem tul.
Charli jelentöségteljesen Harryre néz.Aki engem fürkész.
-Rendben!Megnézzük.-mondta végül.
-Vigyázzatok!-suttogtam.
*
Este felé járhatot amikor Charli hazajött.Azt mondta semmi nyoma farkasoknak.
Remek most biztos azt hiszi megörültem.
Zajt halottam az ablakomat valaki kövel dobálja.
Megborzongok.
Ki lehet?Talán Laurent...legrosszabb esetben Victoria.
De a lábam mégis megindul.Amikor kinézek azablakon nem várt személyt látok.....
Hát végül megjött a 9.fejezet.
VálaszTörlésPedig ugy volt hogy holnap hozom!
De itt van!Még ma megpróbálom megirni a 10.fejezetet.