2010. január 6., szerda

12.fejezet Nyomkövető

Ez az egész Edward szemszőgéből lesz....Jó szorakozást!

12.fejezet Nyomkövető

6 honapja de lehet hogy már több....Hogy elhagytam Forks városát.A szívemet otthagytam.Elhagytam....
-Bella.....-suttogtam elhaló hangon.
DE az Ő érdekében ettem ,hogy részese legyen egy boldog és csodálatos életnek.Ami nem melletem van.Mégis fájt...fájt hogy elhitte nekem hogy már nem szeretem...pedig már egy csomoszor ...nem is....majdnem minden órában azt hajtogattam hogy szeretem.
Ha azt mondta volna nekem verjem ki ezt az egészet a fejemből mert nem hisz nekem...én mosolyogva öleltem volna át...hogy ennyire bizik a szerelmünkben.De Ő csak annyit mondot ,,Igy már minden érthető"
Mégis mi érthető?Ezen jár az eszem amiota elhagytam Forkst...és a családomat.Nem hitt az én szerelmemben?
Megint kétejek között rágodok.Menjek?Ebben a honapban ez lenne a második hogy elindulok Forks felé de a hatér elött vagy Port Angeles környékén visszafordulok.Akkor döntök igy amikor elveszitem Victoria nyomait.Mert a kétej hogy akár vissza megy Forksba és árthatat a szerelmemnek...De nem megölöm és akkor biztonságban lesz.De akkor nem lesznek kétejeim?Dehogy nem!
Csak mégegyszer látni gyönyürű barna szemeit.Látni ahogy elpirúl.Ha már ajkammal nem becézhetem az Ővét...legalább még egyszer csak egyszer hagy lássam.
DE nem lehet.Az igéretem miatt....És mert épp friss nyomon járok.Nyomkövető lettem.Egy igen béna nyömkövető.Victoria a közelben van.
Ha elintéztem talán meggondolom...vagy beugrok a CSendes-Óceánba és egy lakatlan szigatik meg sem álok.Vagyakár kikötöm magam valahol...Nem mintha sok értelme lenne.Vagy egyszerűen haljak meg?Ez a hat honap is kin volt....De egy örökké valoság nélküle.....Soha!Én már eltökéltem amint Bella meghall az lesz az első hogy utána megyek.Én Őt soha de soha nem temetném el.CSak ha vele temetnek.
DE amig tudom igy a háttérből ovom.DE az öregedéstől nem tudom.
DE meg tudnám.....az a választás tragédia lenne...nem megoldás.
Ez a kinylodás!A nem dobogó szívem ketté hasadt.Vajon Bellának hijányzok?Igen ez nem kétség.
Ő szeret engem...vagy szeretett....Ki tudja?
Gondolom amilyen föss az a Black fiú hamar váltani fog.Engem csak leváltani lehet.Egy lelketlen szörnyeteg aki tönkre tette a lány életét akit mindennél jobban szeret.Néha igen is zavartak Jacob gondolatai.Féltékeny voltam.Ahogy az én Bellámhoz ért.Gondolatban élvezte az egészet.Vajon Bella ugyanennyire élvezte?
Ha most elmennék egészen Forksig...és megkeresném,a karjaimba ugrana sírva vagy dühös lenne és inkább nyomorogna?Ezt egy szerelmes nő mindenképp fontolora venné.Elöször a szerelem ....mert ha ujra látod nem birod ki hogy ne érj hozzá.De ott a düh.Amit szerelmed iránt érzel.Szereted de olyan makacs vagy hogy inkább szenvedsz de egy idejik haragban vagytok.De egy idő után azt mondaná egy bocsánat nem elég...de szeretlek és nem tudok nélküled élni.Mejik a jobb?Bella mit tenne?Egyáltalán szeret még?
Ajj, ezek a nyamvatt kérdések.Ha elmennék és megkeresném mindenre választ kapok.De utána ujra el kellen mennem.Megint az Ő érdekében.Ujra csak ezek a kérdések járnának a fejemben.Van ennek értelme?Nincs!Akkor inkább szenvedek...de kétcer egy hülye kisérlet miatt nem törném össze a szívét.Azt a szívet ami mindennél vontosabb számomra.A szerelem.....Bella iránt....napról napra nő...és nő...
-Szeretlek Bella!-suttogtam magam elé.Mintha csak Őt hallanám!Mindha ezt mondta volna:,,Szeretlek Edward".De lehet hogy csak a képzeletem jáccik velem.
Majd a barlangban ahol vagyok összeronyok és könnyek nélkül zokogok.

*
Másnap reggel elhagyom Forksot.Igen!-mondom magamban.-Eljöttem Forksba és agy barlangba bujtam meg.Eddig most jöttem el elösször idáig.Pont Forksban vagyok.Innen látni lehet az iskolát.Persze vámpír látással.Ugy döntöttem hogy nem megyek Bella közelébe.Mégcsak megsem lesem.Ezt igértem neki.
Nagy levegöt veszek és elkezdek futni Forks határa felé.Mikor már elhagytam ismerős szagot érzek!
-Victoria!-mondtam a fogaim között.Szóval itt járt.Na ideje nyomkövetőt játcani.Körbe futottam Fork határát.És nem éreztem semmit.Szóval nem ment Forksba csak a határig.Elkell indulnom a nyoma irányába.Mág egyszer hátra pillantottam ,nagy sohaj után elindultam Victoria nyomán.

*
Már Brazilia fele jártam akikor rájöttem hogy rosz nyomót követtem.Az az itt vége a nyomnak.Talán Victoria meghalt?Valaki megölte?
Halványan elmosolyodtam.
Nem vagyok valami bóldog.Én akartam megölni.Azok után hogy Forks környékén olálkodott.De azért utána akarok járni.Nem bizom a véletlenre.Forkstól kezdtem.....De oda soha de soha nem megyek vissza.
Mondom ezt most!DE mi lesz holnap?-kérdezem magamtól.Körül kell néznem itt Braziliába.Miután megvoltam vele.Meglátogatom a családom.DE csak futó találkozás lesz az egész.Megnézem hogy hogy van az én hugocskám.Alice elköltüzésünk után nagyon rosszul lett.Már az Emailjait sem nézi.Hisz az én jóvoltából letiltotta Bellát.És igy már semmi sem érdekli.Érezzek emiatt felelösségett?Érezzek bármit?Addig nem amig az én kicsi Bellám él....Dobog a szíve....ha én nem is halhatom....Elpirúl.....ha nem is láthatom.Vajon az ota pirult már el?Igen!Bellát ismerve igen.Vajon most is olyan estlen mint eddig?Ha nem vagyok mellete ....Elég!-utasitottam magam.-Elég!Hagyd már ezt az önmarcangólást Edward Anhony Masen Cullen!Te hagytad el azt a kis bárányt!Te törted össze a szívét.Te hagytad ott abban a tudatban hogy már nem szereted.Mit képzelsz?Ezekután még sajnáltatod magad?It ki az áldozat?Bella vagy te?
Egyértelmü hogy én vagyok!Ki más!Nem hagytam ott Belának semmit.CSak az emlékeket.Meg azt a két kitörölhetetlen éjszakát.Bánom kéne hogy azt tettem vele.De őnző vagyok.Kivánom attol a perctől mézédes...puha...törékeny testét.A másodikat igazábó egy utolsó bucsúnak szántam.Mégis elvettem tőle azt amit az igaz szerelmének kellet volna adnia.Ez lennék én?

Néztem magamelé.Bámézkodásomat mindenki jól megnézte.Sok kisgyerek mutogatott rám és azt mondta:Nézd anya az a fiú olyan mint egy szóbor.Erre a válasz:Mivel az kisfiam.
De amikor megmozdultam az anyuka táttot szájal nézett.Elmentem melletük és rámosolyogtam a kisfiura.Ő is vissza mosolyodot.

Mikor elértem a sikártort gyorsabb iramba váltottam át.Elhatároztam hogy meglátogatom A csáládom. Végülis az ota nem jelenkeztem...Biztos már nagyon aggodnak értem.És kiváncsi vagyok hogy néz ki az én kis hugom Alice.

*
Ott áltam az ajtó elött és halottam néhány boldog Itt van! szót.Gondolom Alice látott.Akkor azt is látta hogy eddig mit csináltam.És az én hülye nyomkövetői tehetségemet.Ami nállam 0.DE lehet hogy náluk -100. Ki tudja?Lehet hogy azt tartják hülyeségnek hogy egy olyan személyt keresek aki bárhol lehet a világ.És egy hatalmas szerencse kell ahoz hogy pont összefussunk.Mondjuk Europában.Vagy Afrikában.Vagy akárhol máshol.
Nyilt az ajto drága Esme és Carlise volt az ajtoban.Szemük az örömtől csillogót.DE az arcukon volt a bánat.Ők is szerették Bellát.És még most is.
-Fiam.-szólit meg Carlisle.Esme és Ő egyszerre ölelnek szorosan magukhoz.Ha nem lennék vámpír már biztos holtan feküdnék a karjaikban.
-Apa ...anya!-váltam el töllük.-Csak azért jöttem hogy lássam hogy vagytok....És persze hogy ti lássátok én hogyvagyok!-tettem hozzá.
Apám értetlenül nézett.Edward vissza kell mennünk!-gondolta.-Szügsége van ránk!Alice......
Megsem vártam higy befejezze gondolatmenetét már rohantam Alicehez.Lehet hogy látott valami rosszatt Belláról?Nem!NEM!NEM!Az én Bellámnak nem lehet semmi baja!
-Alice...-suttogtam,mikor megpillantottam.-Mit láttál?
Alice az a lány aki mindig mosolyog táncol vagy jó kedvre derit.De most őt kéne jó kedvre deriteni.
-Épp az hogy semmit!-suttogta.-Az az halványan néhány foszlányt.-tette hozzá.
Én egy pilanatra megilyedtem.Dühösnek kéne lennem hogy Alice nézi Bella jövőjét....de örülök hogy figyelemmel kiséri.Annak már nem hogy halványan látja.
-Mutas nekem valamit....valamit amit belöle láttál!-kérleltem.
Azzonal jótek az emlékek.Bella valahol összetört és sír.Valahol mosolyog de ott is eröltetteten.Bóldogtalan. Én miattam.Most röktön vissza kéne mennem....de nem teszem.Annyira szeretem hogy nem lennék képes bántani.Inkább szenvedek.
-Köszönöm...-suttogtam.
-Szívesen!-Alice halványan elmosolyodott.Megengeded hogy meg.....
-Nem!-dünnyögtem.
-Az érzéseid elárulnak Edward!-mondta Jasper.Te szereted Őt!De félted!-gondolta.

*
Mi után elköszöntem a csáládomtól az volt az elsó hogy Euróbába vettem jegyet.Londonba megyek.Onnan meg Rioba.Utazok majd utazok.Hogy birok majd Bella nélkül élni?Sehogy.Olyan gyorsan követem amilyen gyorsan csak tudom.És az is lehet hogy azt már nem birnám ki és elötte meghalok.Voltori......

*
Londonba csak pár hetet töltöttem.Rosz érzésem volt.Mindha Bellával történt volna valami....valami megmagyarázhatatlan.Mi lehetet ez?Lehet hogy most röktön Forksba kéne mennem?Vagy Rioba?Aggodom. Ez egy megmagyarázhatatlan érzés.(Pont most szült meg Bella)XD.Félelem?Mi ez az érzés?Mi történt.
Most azzonal elindulok a raptérre.-gyondoltam.-Ut közben eldöntöm hogy Forks vagy Rio.
Beszáltam a kocsiba és repesztettem mint álat.Forks Rio.Forks vagy Rio....Ezen gondolkoztam.Nem tudtam dönteni...Mit tegyek?Istenem.Időközben megérkeztem.
A pulthoz sétáltam és igy szóltam.:-Argentinába legkorábbi járatára...
A nő azt mondta nagyed óra mulva indul a gép.Rioba magyek.Ennyi.Megigértem a szerelmemnek hogy soha de soha nem látt viszont.

Ennyi!A kövé rész már Bella szemszőgéből lesz!Remélem tetszet.










2 megjegyzés:

  1. remélem Edward meggondolja magát,de amugy jó lett, csak volt pár helyesírási hiba
    benne lennél egy linkcserében ?
    http://thecullenstory.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Jah!Amugy bocs!Csak siettem!De a kövi fejiben nem lesz ennyi helyes irási h.És hosszab is lesz!

    VálaszTörlés